Vörös

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vörös a szó, ami a szájból kipattan,

és a hús is, melybe csapódik hallottam.

Vörös a hűtlen szemfedője,

mit pilláira tett meggyötört szeretője.

Vörös a gyáva sejtelen

mely pillanatra megjelent.

Vörös a szerelem, a magány,

az élet is, és a halál.

Vörösen izzad a vágy teste,

mit minden leszálló este

a zuhogó vörös vér

mohón koldulva kér.

Vörös a jeges gyűlölet,

a bosszú, a rémület.

Az igazságot vörösre

a hazugság festette,

Földet és Eget vörösbe

a fájdalom öltöztette.

Vörös minden,

mert vérzik az Isten.

 

D. S.