Erzsi néni kedvencei a sporthírek

Az Egyesített Szociális Intézmény Rákóczi úti otthonában köszöntötte Éliás Istvánnét 100. születésnapja alkalmából a város polgármestere. Erzsi néninek egy fia, két unokája és négy dédunokája van. A keddi ünneplésen a családtagok egy része és Mészáros Józsefné igazgató is részt vett, közösen elevenítették fel a Szolnoktól Kaposváron át Székesfehérvárra vezető évtizedek legmaradandóbb emlékeit. 

Éliás Istvánné 1915. január 13-án született Szolnokon, majd Kaposváron nevelkedett és itt kezdett dolgozni is 16 évesen, pénztáros volt a cukorgyárban. Székesfehérvárra az 1930-as évek végén költözött és azóta is városunkban él. A 100. születésnapját ünneplő idős hölgy 2009 novembere óta az Egyesített Szociális Intézmény Rákóczi úti otthonának lakója, itt került sor a polgármesteri köszöntésre is. 

Dr. Cser-Palkovics András egy ajándékkosárral, virágcsokorral és Magyarország miniszterelnökének emléklapjával köszöntötte Erzsi nénit. Az Egyesített Szociális Intézmény igazgatója, Mészáros Józsefné és kollégái pedig egy finom tortával kedveskedtek neki, ezt az ünneplők közösen meg is kóstolták az ebédlőben. 

A 100 esztendős hölgy a délutáni beszélgetés során örömmel elevenítette fel gyermekkorát, valamint a Székesfehérváron töltött immár több mint hét évtized történéseit. Székesfehérvár polgármesterével több közös témát is találtak, ilyen például a sport iránti rajongás. Kiderült, hogy az ünnepelt nagyon szeret rádiót hallgatni, tájékozott a napi eseményekben és különösen a sporthíreket szereti. Nyomon követi a jégkorong- és kosárlabdasporttal kapcsolatos eseményeket, de a Videoton labdarúgó csapatát is figyelemmel kíséri, szurkol, hogy a szezon végén bajnokságot nyerjen a fehérvári együttes. 

Éliás Istvánné fia mesélt arról, hogy az ’50-es évektől a Segesvári úton laktak, majd a Zichy ligetben, a Szabadságharcos úton, végül pedig a Megyeház utca 12. számú épületbe költöztek. Egy gyermekkori betegség miatt az egyik szemére nem lát, így otthon dolgozott. Mondhatni, hogy szinte óvoda működött a lakásukban, hiszen mindig volt 4-5 gyermek, akik ott ettek és játszottak náluk, velük foglalkozott Erzsi néni, amíg a látása engedte. 

Az idős hölgynek saját családja is van: egy fia, két unokája és négy dédunokája veszi körül; január 13-án, a 100. születésnapon velük ünnepeltek közösen. A fia és a menye, valamint a teljes család a hétköznapokban is rendszeresen látogatják őt, sőt az ünnepelt saját maga is számon tartja az unokák és dédunokák születésnapját, névnapját. 

A mindennapokban az Idősek Otthonában dolgozók gondoskodnak Erzsi néniről, aki – mint mondta – szeret itt lakni, mert hozzá minden nővér nagyon kedves. Korához mérten jó egészségnek örvend az ünnepelt, egyedül az zavarja nagyon, hogy sajnos rossz a látása. „Én a kezemmel látok, de arra büszke vagyok, hogy még soha nem törtem össze semmit.” – újságolta büszkén a város polgármesterének. Erzsi néni elégedetten szólt mindenről és nagyon örült a kedves köszöntésnek.