Utánanézett kik a meghívói

Először a Pannon Filharmonikusokkal lépett  fel Jennifer Pike Magyarországon.

A Pannon Filharmonikusok szeptember 30-án a Pannonicum sorozat keretében megtartott koncerttel nyitotta meg évadát  Pécsen, a Kodály Központban. A hangverseny szólistája Jennifer Pike hegedűművész volt, aki először lépett fel Magyarországon. Egy interjúban nyíltan szólt arról, hogy nem adja bárkihez a nevét, előbb meghallgatta a Pannon Filharmonikus Zenekar több felvételét, az ott hallottak alapján örömmel mondott igent a közös munkára. A különleges hegedűn játszó tehetség Max Bruch méltán közkedvelt g-moll hegedűversenyét játsszotta, a zenekart Leo McFall, az osztrák Vorarlbergi Szimfonikusok vezető karmestere dirigálta. A koncert zárásaként Rahmanyinov III. szimfóniája csendült fel.


A koncerten elsőként játszott Bartók Béla Táncszvit című zenekari műve Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának és Dohnányi Ernő Ünnepi nyitányának ikertestvére, amit a közös bemutatónak köszönhet. Budapest létrejöttének - Pest, Buda és Óbuda egy várossá olvadásának - 50. jubileuma alkalmából rendezett koncerten hallhatta együtt a három zeneművet a közönség. Az első világháborúban, az azt követő ex lex állapotokban és a trianoni döntés kapcsán fizikailag, gazdaságilag és emberileg is megtépázott főváros a korábbi millenniumi ünnepekhez korántsem mérhető, gyenge kísérletet tett az ünneplés maradandóvá tételéhez. Ennek kapcsán kérték fel a három, politikai szempontból többé-kevésbé rendszerellenesként számontartott zeneszerzőt egy-egy mű komponálására. Ez a felkérés afféle békülési gesztus volt a korabeli kulturális vezetés részéről.

Az addig mellőzött komponisták műveikkel nem várt mértékben maradandóvá tették a jubileumot. Bartók Táncszvitje az 1923. november 19-i hangverseny második darabjaként hangzott el. A mű egyetemességének fontos bizonyítéka, hogy szinte azonnal a nemzetközi zenekari koncertrepertoár elismert darabja lett,  ma is számos zenekar tűzi műsorára a világ bármely táján.

Max Bruch g-moll hegedűversenyében erőteljes szenvedélyek, küzdelmek szólalnak meg, a tételek szinte szünet nélkül követik egymást, a mű végén pedig kisüt a nap, egy virtuóz fináléban. A Jennifer Pike által megszólaltatott mű egyik nagy erénye, hogy több híres hegedűverseny fontos vonása megtalálható benne, anélkül, hogy az utánzat hatását keltené. A másik különlegessége a szokatlanul személyes hangnem. A szeszélyes és drámai kezdés után üdítően hat a szelíd dallamosság és a finálé érzelmi feloldása.

Jennifer Pike szerint komoly hangszerismeretre van szükség a darab előadásához, de őt ebben segíti a hangszere is. Mint elmondta, egy Matteo Goffriller-hangszere van, ami igazi ritkaság, nagyon kevés készült belőle. A mester inkább csellókat készített, az ott szerzett tudása a hegedűin is meglátszik, ettől olyan különlegesek. Az övének a meleg és bársonyosan mély tónusai igazán különleges hangzást adnak többek között a koncerten is hallható Bruch-műnek.

Jennifer Pike először 2002-ben került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor 12 évesen legfiatalabb indulóként megnyerte a BBC az Év Ijfú Zenészének járó díját, 15 éves korában a BBC Proms keretében sikeresen debütált a Wigmore Hall falai között. Ő lett a BBC New Generations Artist cím kitüntetettje, megnyerte a jelentős International London Music Masters Díjat, valamint ő volt az egyetlen komolyzenei előadó, akit a South Bank Show/Times Breakthrough Díjjal jutalmaztak. Szólistaként lép fel a világ legnagyobb zenekaraival és karmestereivel, és kamaramuzsikál a világ vezető muzsikusaival.

A koncertet záró Rahmanyinov III. szimfónia gazdagon használja a zenekar színeit, mégsem sűrű a hangzása, inkább impresszionista módon áttetsző. Szakít azzal a hagyománnyal is, miszerint egy szimfóniának szükségképpen nagy és komoly mondanivalóval kell megszólítania a közönséget. A szerző tűnődésebensőséges tündérvilággá változik, míga finálé ritmikus és szeszélyes, egy-egy lírai szakasz utánújabb lendülettel térvissza a könnyed és virgonc zene.

Az osztrák Vorarlbergi Szimfonikusok vezető karmestere Leo McFall  az utóbbi évadokban olyan zenekarokat vezényelt, mint a Szingapúri Szimfonikusok, a BBC Filharmonikus Zenekara vagy a Lyoni Nemzeti Zenekar. Emilie Mayer korai szimfóniáinak lemezfelvételével 2021-ben elnyerte az OPUS KLASSIK díjat.