Szent Kozma és Damján-díj Kalmár Nagy Károlynak

Ebben az esztendőben a Transzplantációs Alapítvány Szent Kozma és Damján díját a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinika osztályvezető főorvosa, Dr. Kalmár Nagy Károly vehette át.
 
Kalmár Nagy Károly 1980-ban szerzett általános orvosi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen „summa cum laude” minősítéssel. Az egyetem elvégzése után a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott előbb gyakornoki, majd tanársegédi beosztásban. a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájára 1992-ben került, ahol a szerv-transzplantáció megszervezése volt a feladata és ahol 1993-tól vezeti a pécsi szerv-transzplantációs programot. Az első, 1998-ban elvégzett hazai hasnyálmirigy-transzplantáció is az ő nevéhez kapcsolódik.
 
A Transzplantációs Alapítvány 2008 óta ítéli oda a Szent Kozma és Damján díjat ad olyan személynek, aki különösen sokat tett a hazai szervátültetés érdekében. A több mint 1000 vese-transzplantációban a legmagasabb szakmai színvonalon való közreműködéséért és a hazai hasnyálmirigy- és veseátültetés megvalósításában végzett úttörő munkájáért idén az alapítvány kuratóriuma dr. Kalmár Nagy Károly pécsi transzplantáló sebésznek ítélte oda a díjat.

A szervátültetés életet ment! – hangzik a Transzplantációs Alapítvány mottója, amely 1991 óta létezik és 1998 óta közhasznú szervezetként folytatja működését. Célkitűzéseik között szerepel, hogy szervhiány miatt ne haljon meg senki Magyarországon, hogy a szervátültetett emberek megfelelő rehabilitációban részesüljenek, valamint a sikeres műtét után teljes életet tudjanak élni.

Ennek érdekében folyamatos, széleskörű ismeretterjesztést végeznek, mind a civil emberek számára, hogy tudatosítsák bennük a transzplantáció fogalmát és életmentő voltát, mind pedig a szakma számára, hogy felhívják a figyelmüket a donorjelentés fontosságára.

Küldetésük másik meghatározó feladatának a rehabilitációt tekintik. 2004-től fokozottan hangsúlyt fektetnek a szervátültetett (szív-, tüdő-, máj-, vese-, hasnyálmirigy-átültetett) és átültetésre váró gyermekek testi-, lelki rehabilitációjára és társadalmi reintegrációjára, ami elképzelhetetlen a teljes család – szülők, egészséges testvér – rehabilitációja nélkül.