Szavak nélkül …

Varga Gilbert vezető karmester hosszabb idő után áll ismét a karmesteri pulpitusra a Kodály Központ színpadán.

Rossini nyitány, Beethoven zongoraverseny és egy különleges Nielsen szimfónia csendül fel ezen az esten a Pannon Filharmonikusok  előadásában. A fellépő művészek  - a zongoraművész Boros Mihály, Balázs Júlia szoprán és Megyesi Zoltán tenor  - sem először hallhatók Pécsett, számos közös produkcióban dolgoztak együtt a zenekarral.

„Végtelenül örülök, hogy újra itt vagyok Pécsett! Nagyon kíváncsian várom az első közös munkát az ismert zongoraművész Boros Misivel, a személyes találkozást a közönséggel! Hosszú idő után újra végre nem csak a kamerák várnak majd a hangversenyteremben. Izgatottan, teli energiával készülünk a koncertre” – hangsúlyozza Varga Gilbert.

Az est zárásaként felcsendülő Carl Nielsen dán zeneszerző III. szimfóniája különleges zenei élményt kínál, és ritkán juthat hozzá a zeneszerető közönség ehhez az élményhez. A mű 1910 és 1911 között született. Magán hordozza a kor lenyomatát, izgalmas darab. Rendkívüli sikert hozott szerzőjének, bemutatását követően hamarosan Európa számos országában műsorra tűzték. A mű a Sinfonia espansiva, azaz expanzív (terjedő, terjeszkedő) szimfónia melléknevet kapta. A jelző magyarázatát  pontosan Nielsen sem adta meg, bár nem túl gyakran, de előfordul a kifejezés a zenében,és feltehetően a kortársaknak is furcsa volt. Az azonban egyértelmű, hogy a szimfónia több részletében is kitágítja a kereteket.

 

Egyrészt igen nagy létszámú zenekar kell az előadásához, ami a járvány okozta színpadi visszafogottság után üdítő a pécsi zenekar számára. Másrészt a második tételben egy szoprán és egy bariton énekes is szerepet kap, akik  szinte hangszerként használják a hangjukat, szöveg nélkül szólaltatják meg a dallamot. Olyannyira hangszerként, hogy a szerzői útmutatás szerint az énekszólamok helyettesíthetők egy klarinéttal, illetve harsonával. Bár az énekhang alkalmazása a szimfóniában Beethoven óta nem idegen, arra viszont nehéz példát találni, hogy egy énekest szerepe teljes terjedelmében szöveg nélkül énekeltet egy szerző. Ebben a zenekar partnere, illetve szinte tagja két nagyszerű művész lesz ezen az esten.  

Az erdélyi születésű Balázs Júlia szoprán repertoárja főleg reneszánsz, barokk és 20. századi művekből áll. A Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórus  egyik alapítója, Megyesi Zoltán az  esten a bariton szólam „szerepében” áll színpadra. A neves tenor hazánkon kívül  fellépett már a több jelentős európai országban, az Egyesült Államokban, Japánban és a Koreai Köztársaságban. Számos neves énekverseny győztese, több mint tíz lemez készült közreműködésével.

Kettőjük hangja mesterien olvad bele a szimfonikus hangzásba.

Ludwig van Beethoven B-dúr zongoraversenye sokak szerint nagyszerű lenyomata a szerző ifjúságának. A mű bemutatójára a szerző Bécsbe költözése után három évvel, 1795-ben került sor, maga Beethoven volt a szólista, azonban később több változtatást is eszközölt. Érdekesség, hogy kifejezetten részletező leírásokat lelünk ennek a műnek a kottájában, így például még a pedálhasználatra is konkrét megjegyzéseket használ. Egy szakaszt lenyomott jobb pedállal, összezúgatva kér előadni, annak ellenére, hogy ez a hagyományos zongorajátéktól idegen.  A pécsi zongoraművész, Boros Mihály abba a korba lépett,  amikor  egy ilyen virtuóz, erőteljesen impulzív, indulatos érzelmességgel csordultig teli művet hitelesen megszólaltathat.

Az est nyitánya pedig egy valódi - és igen közkedvelt - nyitány lesz. Gioachino Rossini 39 operájának megírása során előfordult, hogy egy nyitányt több operához is felhasznált. A Pannon Filharmonikusok koncertjének lendületes és színes kezdést ezen a koncerten A Selyemlétra című operájának nyitánya ad. A virtuóz, jókedvű muzsika könnyedsége, dallamossága és humora mellett azonban technikailag is elképesztő kihívás elé állítja a muzsikusokat.