Régi mesterségek nyomába

Régi mesterségek nyomában címmel Iparos Napot rendez a Pécsi Ipartestület november 25-én.

- Iparos nap volt már régebben is, de az csak az iparosoknak szólt, most azonban Szeretnének nyitni a város lakói felé is, szeretnénk megmutatni, hogy a pécsi iparosság még mindig jelen van a gazdaságban és az Ipartestület létezik, működik. Ez most az első ilyen jellegű rendezvényünk, de szeretnénk hagyományt hagyománnyá tenni - mondja Szabó Rita, a Pécsi Ipartestület májusban megválasztott elnöke.

Az Iparosház nagytermében sorra kerülő rendezvényen fellép a Misina táncegyüttes. Előadást tart Szentkereszti István fafaragó, népi iparművész, a bemutatkozik a Sárdi Kékfestőműhely, valamint  beszélgetésre hívják az érdeklődőket Gulácsi Jánossal, az általa kifejlesztett toronyóra szerkezetekről.

A nagynyárádi kékfestőműhelyt Sárdi János édesapjától vette át, annak halálát követően. A vegyészmérnök végzettsége mellett az édesapjától tanulta ki a kékfestő mesterséget. Munkája során az indigós, mártásos festést alkalmazza, a dél-baranyai sváb szín- és minta-világot jeleníti meg a termékein nem csak fehér mintás, hanem világoskék, fehér-világoskék, sárga, zöld, sárga-zöld színekben egyaránt. Alapanyagként pamut, vagy lenvászon anyagokat használ.

Szentkereszti István üzemmérnök 1982-ben került kapcsolatba a faragással az Orfűi Faragó Műhelyben, az első tárgyat 1985-ben 41 évesen faragta ki, ami már akkor magán viselte azokat a jegyeket, amelyek stílusának jellemzőivé váltak. Munkáival 1988 szeptemberében az Orfűi Faragó Műhellyel közösen rendezett pécsi kiállításon jelentkezett először a nyilvánosság előtt. Három évtizede szabadfoglalkozású népi iparművész. A Pécs közeli Hásságyon él és alkot. Otthonában 1994-ben állandó kiállítást rendezett be és azóta faragótábort is működtet. Vallja: a fát nem lehet megerőszakolni, hagyni kell, ahogy a természet kialakította, sérüléseivel együtt jó az, csak meg kell könnyíteni testét a fölöslegtől, hogy újra életre keljen székként, asztalként, tálként, kanálként vagy más használati eszközként.
 
Gulácsi János  iskoláinak elvégzése után István-akna villamos üzemrészében, villanyszerelő szakmunkásként kezdett dolgozni, 1964-ben a Pécs legfiatalabb villanyszerelő mestere lett, 1965-ben pedig a Zipernowsky technikumban erősáramú, majd műszer-technikusi képesítést szerzett. Évekkel később úgy döntött, hogy szakmai ismereteit más területen hasznosítja. Kiváltotta az iparengedélyét, fő szakterülete a  toronyórák és templomi harangok mechanikai működtetésének elektronikussá alakítása lett. Saját tervezésű és gyártású haranghajtóművei és toronyórái hazánkban és a határokon túl több mint 400 toronyban működnek, több mint 50 éve. Különleges technikai megoldás az általa kifejlesztett digitális óraszerkezet is.


A  Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület tagjaként 1983-ban felújította és modernizálta Pécsen a Városháza toronyóráját, később pedig az ezredforduló alkalmából ebbe a toronyórába építette be a Kircsi László zeneszerző által komponált zeneszámot, ami az ezredforduló éjszakáján csendült fel először, és a mai napig hallható.