Pécs építészete – Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap

Elsőként indult egyetemi szintű építészképzés a fővároson kívül húsz éve Pécsett.  Ezt követően jött létre a doktori  iskola másfél évtizede, ami mára meghatározó műhellyé nőtte ki magát.

Mint Medvegy Gabriella, a Pécsi Tudományegyetem dékánja az ennek történetét feldolgozó Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap címet viselő tanulmánykötetet előszavában hangsúlyozza,  Pécsett, Breuer Marcell szülővárosában, a több mint 650 éves egyetemen, Európa Kulturális Fővárosában, az ókereszténység UNESCO által listába vett bölcsőjének helyszínén, a Mecsekalján, a pezsgő város művészeti öröksége és jelene befogadta az új iskolát – az iskola pedig hagyta, hogy átszője az a közeg, amely jelene és jövője

A Balassi Kiadó  gondozásában megjelent kötet a kar 2019-es jubileumi programsorozatának keretében megrendezett, P. Szűcs Julianna művészettörténész által szervezett konferencia  tíz előadását tartalmazza. Egyedisége, hogy egy város mintegy 100 évének építészettel kapcsolatos vonatkozásait, ikonikus épületeit jeleníti meg. Ám a könyv korántsem csak az építész szakmának szól, sokkal inkább a pécsieknek, az építészet iránt érdeklődőknek.

„A konferencián a szerkesztői, oktatói, kritikusi munkámban szerzett szakmai kapcsolatok alapján tíz előadót kértem fel, hogy mutassák be Pécs elmúlt 100 évének építészetét, bár ennél sokkal korábbra is visszatekintettünk. Medvegy Gabriella dékánnal és Bachmann Erzsébettel, a könyv másik szerkesztőjével törekedtünk rá, hogy megmutassuk: az építészetet érintő folyamatos változások, akár épületrombolások ellenére ez egy nagyszerű, virulens múlttal rendelkező város, amely a történelmi fordulatok ellenére folyamatosan fejlődik. A szerzőink saját korszakuk kiváló kutatói, az építészeti vonatkozások egy-egy érdekes, fontos szeletét jelenítik meg tanulmányukban”– foglalja össze a főbb szerkesztési elveket P. Szűcs Julianna, a kötet szerkesztője, aki maga is több mint tíz éve tanít a doktori iskolában.

A könyvet Sisa József művészettörténész, a Breuer Marcell Doktori Iskola oktatója tanulmánya nyitja A pécsi székesegyház: restaurálás, rekonstrukció, neoromán stílus című munkájával, majd Pilkhoffer Mónika Lakóház-építészet a dualizmus kori Pécsett címmel kalauzolja el az olvasót a historizmus építészetébe. Várkonyi György, a magyar és a nemzetközi avantgárd szakértője A Bauhaus „hosszúárnyéka” Pécsett címmel közöl tanulmányt, amelyet P. Szűcs Julianna Egy kultikus épület, mint Pécs szimbóluma című, a pécsi dzsámiról írt cikke követ. Vadas József iparművészet- és építészetkutató A tulipán-affér – A Pécs Csoport paksi lakótelepe című írása az építész szakmát megmozgató vitát mutatja be, majd Pinczehelyi Sándor grafikus, festő Pécsi Műhely 1970–1972 – Elemek épített környezetben és a természetben című, a képzőművészeti műhely munkájáról szólóírása következik. Borsos Ágnes, a Breuer Marcell doktori iskola korábbi munkatársa Építészet és a változó igények című cikke a kortárs építészet igényrendszerét tárja fel, amelyet Szintén Bianka Pécsi közösség vizuális kommunikációja művészeti eszközökkel – A PTE Műszaki és Informatikai Kar LAKNI KELL 2019 programsorozatának története című tanulmánya követ. Getto Tamás Pécs, víz-vízió címmel a víz építészeti vonatkozásairól közöl írást, míg Medvegy Gabriella Új feladathoz –új épület – Az É81 mint a változó hallgatói attitűd megvalósult konstrukciói címmel a 21. század oktatói igényeit messzemenően kielégítő doktori iskola új épületét mutatja be.

„A pécsi dzsámi története visszanyúlik a késői római korig, és a közelmúltig folynak munkák ezen az épületen, ez a folyamatosság utal a könyv alcímére: Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap. A pécsi dzsámi látszólag három idősíkot mutat, a török kort, a dualizmus kori freskókat, illetve a római iskola építészetének kései példáját. Hosszú jelenlét-története van, és minden kor rajta hagyta a keze nyomát. A magyar történelemben sokszor olyan korszakok követték egymást, amelyek kiirtották az előző korszak írmagját is, ez pedig sok épületen meglátszik. A konferenciával és a könyvvel is azt akartam megmutatni, hogy minden dózer ellenére ez egy folyamatosan létező város”–  emeli ki P. Szűcs Julianna.

„A kötet megszerkesztésével az volt a célunk, hogy új perspektívák, nézőpontok merüljenek fel az olvasóban Pécs építészetével kapcsolatban. Bár tudományos igényességgel állt össze a könyv, azonban a tanulmányok nem csak az építészeknek szólnak. Egy időtengely mentén gyűjtöttük össze a tartalmakat, amelyek az iskolaválasztás szempontjait is szem előtt tartották, illetve mérvadó pontokat találtunk meg a közlők számára is”–  hangsúlyozza Medvegy Gabriella, a kar dékánja. - „Pécs építészete haladt a korral, habár azt is tudjuk, hogy a századfordulón markánsan jelentek meg az éppen aktuális trendek. Nem ragadt meg a szecesszió, inkább a klasszicista historizáló építészeté volt a főszerep, amelynek a Zsolnay-gyár volt az epicentruma. Az akkori közízlést tükrözte a város fejlődése, ezt a szép ívet a világháború törte meg. Pécshez köthető a Bauhaus, amelynek ma is megvannak a helyi épületei, ez is mutatja, hogy Pécs egyedi kultúrkör – ezt tükrözi vissza a könyv is. Identitás szempontjából mondhatjuk, hogy lokális, egyben holisztikus is, hiszen nemzetközi kontextusban is érthető a Pécs építészete című tanulmánykötet”.