Op-art térbeli átirata

A Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztályának felkérésére színesre festett lécekből építettek kültéri installációt a pécsi Vasarely Múzeum előkertjében a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának építész hallgatói .

Az installáció tulajdonképpen az op-art művészet térbeli átirata, a folyton változó, izgalmas forma-, tér- és színhatásokat létrehozó alkotás nagy sikert aratott a látogatók körében, ezért egész évben megtekinthető a múzeum udvarán.

Az op-art, azaz optikai művészet alapgondolata az ember térérzetének és térszemléletének alakítása, amelyet kezdetben a festészet, a plasztika és az építészet eszközeivel ért el. Az irányzat az 1960-as években terjedt el, ekkor már a tér és a mozgás bonyolultabb módozataival foglalkozó művek kivitelezésekor a technika is jelentős szerepet kapott a képzőművészetben.

Mint Medvegy Gabriella, a  kar dékánja elmondta, az  op-art talán legfontosabb úttörője a pécsi születésű Victor Vasarely – azaz Vásárhelyi Győző – volt. Franciaországban élő unokája, Pierre Vasarely az egyetem díszdoktora, aki ápolja gyökereit,  örökségét  Baranya székhelyével, így a PTE-vel.  A Műszaki és Informatikai Karral folyamatosan tartja a kapcsolatot, közreműködésével a Vasarely Alapítvánnyal közös szakmai work-shopokat  szerveztek Aix-en-Provance-ban, illetve Pécsett is.  Kitért arra is, hogy az op-art azért is fontos a kar számára, mert köze van az ábrázoló geometriához, a matematikához, de inspirálja a kinetikus műfajokat, a térkísérleteket is.

A pécsi építész hallgatók által most megépített, színesre festett lécekből készült térplasztika az op-art és a kinetikus művészet eszköztárát alkalmazza: a téglatest formájú tartókerethez rögzített, egymást keresztező lécekből kialakított térkonstrukció a szemlélő nézőpontjától függően folyton változó, izgalmas forma-, tér- és színhatásokat mutat. A Janus Pannonius Múzeum és a PTE MIK közös kezdeményezésével létrejött installáció ötlete egy egyetemi féléves kurzus során fogalmazódott meg.

A kurzus során pályázatot írt ki a  hallgatók számára, amelyre tizenhárom pályamű érkezett.  Ezek közül két hallgató, Kustor Karolina és Gazdag Gábor tervét választotta ki a múzeumi szakemberekből és a  kar tanáraiból álló zsűri.  A pályamunka alapelveit figyelembe véve a kivitelezésére szervezett workshop első napján közösen véglegesítették a tervet, majd  a hallgatók és oktatók közösen készítették el a műalkotást. A Múzeumutca Plusz eseményen volt először látható az installáció. A látogatók  kedvező visszajelzéseinek köszönhetően nemcsak az összművészeti programsorozat néhány napja alatt volt látható  a Vasarely Múzeum kertjében,  hanem  év végéig bárki megtekintheti.

A pécsi építész hallgatók nem először jelentek meg a nyilvánosság előtt kültéri installációval. 2016-ban a hajléktalanságra hívták fel a figyelmet a LAKNI KELL elnevezésű eseménnyel, amelyen egy alumínium italos dobozokból álló, házfalakat ábrázoló térbeli szerkezetet állítottak fel a pécsi Széchenyi téren, tavaly  pedig a pécsi Támasz Alapítvány Hajléktalanok Ápoló Otthonában élőknek  terveztek egy szabadtéri installációt, amely különböző szabadidős tevékenységek számára kialakított fedett és nyitott terek összefonódásából áll.