Munkácsy eddig sehol nem látható képe Pécsett

Különleges, most először látható képpel  is gazdagodott a Munkácsy-kiállítás.
 
A kiállításon láthatók Munkácsy festményei, több rajza, tanulmánya, vázlatai és az életét dokumentáló fotóanyag, a két festmény mellett 58 mű és mintegy 20 fotó. A  képek tulajdonosa, Pákh Imre magyar–amerikai műgyűjtő újabb két festménnyel  gazdagította  az m21 Galéria tárlatát.

Mint azt Boros Judit, a tárlat kurátora  az új képek bemutatásakor elmondta, Pákh Imre magyar-amerikai műgyűjtő kollekciójába tartozó alkotásokból nyílt kiállítás teljes képet adott a művész munkásságáról, a mostantól látható képekkel pedig igazi különlegességekkel gazdagította a tárlatot.

Szólt arról is, hogy az Erdőrészlet II. címűt Párizsban festette a művész 1872-ben, s magángyűjtemény részét képezte, korábban sehol nem állították még ki. Az őszi, téli borongós, egyben fénysugarakat is megörökítő tájkép bensőséges, intim hangulatot áraszt, amelyen a festő lelkiállapota egybemosódik a természet motívumaival.

A  bogrács címűnek a témája egy komikus esemény. A pusztán vacsorát főző menyecske rémülten veszi észre, hogy egy arra szaladó kutya feldöntötte a tűzön rotyogó bográcsot. A fiatal festő zseniálisan oldott meg ezt a zsánertémát, miközben folytatja a klasszicizáló biedermeier hagyományt, túl is lép rajta. Kis mérete ellenére a kép egyszerre komikus és komoly, monumentális és dinamikus. Mind monumentalitását, mind dinamizmusát a klasszikus formák és arányok alkalmazása, a két menyecske jól eltalált mozdulata és a lobogó vörös drapériák vibrálása biztosítja. Érdemes külön figyelmet fordítani a nyújtózkodva integető alak könnyed, ívelt mozdulatára, amely talán nem véletlenül idézi fel vizuális emlékeink tárházában az 1863-ban megtalált szamothrakéi Niké szárnyaló alakját. (Ormós Zsigmondtól Munkácsy naprakészen értesülhetett a jelentős felfedezésről.)  Ezt az alkotást már 2005-ben kiállították a Magyar Nemzeti Galériában.

Munkácsy Mihály az 1870-es évek elején az aranyéremmel jutalmazott Siralomház után elbizonytalanodva, szorongva, újabb nagy kompozíciókon töprengve  tájképeket festett. Szeretett a kastélyhoz tartozó parkos erdőben dolgozni, ahol a család hölgytagjai színes napernyőkkel sétálgattak az árnyékos ösvényeken. Itt készült az Erdőrészlet több vázlata, változata is, köztük a most kiállított borongós hangulatú, 45-ször 56 centiméteres tájkép is, az Erdőrészlet II. , ami  először kerül kiállításra.

Malonyay Dezső (Munkácsy titkára és első monográfusa) közlése alapján Végvári Lajos 1866-ra datálta a képet, mint olyat, amelyet Munkácsy kifejezetten a szembetegségét meggyógyító dr. Hirschler Pálnak festett hálából. A kép bal alsó sarkában azonban az 1864-es évszám olvasható, így a pontos datálás kérdése egyelőre nyitva marad.

A kiállítást szervező Zsolnay Örökségkezelő NKft. (ZsÖK) ezzel a november 10-ig látható tárlattal a 175 éve született festőóriás előtt tiszteleg.