Lebegő kövek

Pécsett az  Ezüstláz Ékszergalériában Gera Noémi ékszereiből nyílt kiállítás.

“Mit akar ez jelenteni? Nem jelent semmit, mert a mísztérium nem mást jelent, mint az ismeretlent.”  (René Magritte)

Magritte a festészetet használta arra, hogy láthatóvá tegye a gondolatot, aminek erejével uraljuk, mind a láthatót, mind a láthatatlant.
Mostani munkáimban sziklarészletek beemelésével és a hozzájuk társított anyagok segítségével szeretném a nem láthatót érzékeltetni, megmutatni, kiemelni, átírni emeli ki  Gera Noémi ötvösművész, akinek a pécsi Ékszergalériában nyílt kiállítása.

Majd így folytatja, ezek persze a benne lévő gondolatok, viszonyulások és érzések arról, amit beleálmodtam a szemünkkel érzékelhetőbe, a láthatóba.  Kitért arra is, az ékszerekkel teszi, amiket imád a bőrén viselni, hozzáérni az anyagokhoz. Szemlélődve elnézi, ahogy továbbépít az ékszer dimenziója, ő maga pedig feltérképezi mozgásával a tárgy végtelen látványát.

Mitől válik a szikla felhővé, vízzé, mitől rémisztő és mitől felfoghatatlan? Mitől lépi át a saját határait? Hogy válik különböző történetek díszletévé? Hogyan dimenzionálja át a saját viszonyulásunkat, és hogyan érik hatalmas sziklaszirtté a fejünkben?

Vallja a lebegő szikla képe van, hogy félelmetesen lenyomja, és van, hogy izgalmasan betolakszik az intimitásába, és jól meg kell néznie, hogy hatalmas csattanással a vízbe zuhanjon. Lehet hogy így / ott még félelmetesebb, még ismeretlenebb? Addig nézi, míg apró darabokra töri, és köszöni a víznek ott benne, hogy lágyan elmossa, miután minden részletét befogadta és elfogadta. Ahogy törik szét, látja a belsejét, és meglepődik  a kimunkált részleteken. Hisz ő hozta létre. A fantáziája. Szép. De van hogy nem. Elengedem.

A kiállítás  június 30-ig tekinthető meg.