Húsvét után a legrégebbi ünnepünk

Húsvét után a legrégibb ünnepünk Pünkösd, története visszanyúlik az Ószövetség világába.

Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet hellenista hatásra pentékoszténak neveztek. Az ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap volt. Nyelvünk – számos más nyelv között – ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét.

A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvét és a húsvéti idő megkoronázása volt, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek. Pünkösd napjának jeruzsálemi megünnepléséről a IV. század végén Etéria zarándoknő is megemlékezik.

Azt azonban nem tudni pontosan, hogy mikor került be a liturgikus naptárba. Annyi bizonyos, hogy  a IV. században már egyre többször  említik, főleg  húsvét utáni másik keresztelési napként. Azokat keresztelik ezen az éjszakán, akik valamilyen ok miatt nem részesülhettek húsvétkor a beavató szentségekben.

Voltak olyan helyek is, ahol pünkösd vigíliáján még böjtöt is tartottak. Később ez a virrasztás szombat délutánra került át. A középkorban több külsőséggel is emelték jelentőségét.