Békévé oldja az emlékezés…

Az elhurcolt és elűzött magyarországi németekre emlékeztek Bólyban.

Alig több mint hét évtizeddel ezelőtt, a második világháború utolsó hónapjaiban magyarországi németek tízezreit deportálták kényszermunkára a Szovjetunióba, 1946 januárjától 1948 nyaráig pedig a teljes vagyonuktól megfosztva mintegy 200.000 hazai németet telepítettek ki Németországba. Egyetlen „bűnük“ a német származásuk volt. E sorscsapások feldolgozása nemzedékek óta tart. Bár a sebek nehezen gyógyulnak be, az országszerte tartott megemlékezések nagyban hozzájárulnak a megbékéléshez.

A megemlékezésnek  a Nepomuki Szent János Templom adott helyet, a német nyelvű szent misét  Takács Gábor, a Pécsi Egyházmegye székesegyházi főesperese  celebrálta.  Az egybegyűlteket Bóly polgármestere, Hárs József köszöntötte,aki egyebek mellett  elmondta, a településről mintegy 900 német lakost hurcoltak, illetve üldöztek el. A településen szinte nincs olyan család, amit valamilyen módon - családi, rokoni, baráti kapcsolat révén – érintett volna.

- Sosem tudjuk már meg, hogy az akkori politika meg tudta volna-e akadályozni mindezt –  adott hangot véleményének Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára.  Kitért arra is,  mivel az akkori politikai pártok között több magyarországi németeket sújtó intézkedéseket támogatta, így a magyar politika is felelős a történtekért.

- A múltat meg nem történtté tenni nem tudjuk, bár a sebek nehezen gyógyulnak, csak úgy érhetjük el azt, hogy e borzalmak többé ne történhessenek meg, ha emlékezünk – hangsúlyozta Schanda Tamás, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára. - Az áldozatok, az elűzöttek száma számunkra nem csak statisztika. Minden egyes elhurcolt, elűzött ember  nem szám. Hanem egy anya, egy gyermek vagy egy nagyapa,  egy tanító,  egy gazdálkodó,  egy pap vagy egy esztergályos. Hatalmas veszteség ez nemcsak a hazai németségnek, hanem az egész országnak. Legyen tanulság a jövő számára,  arra, hogy  összetartozunk jóban is, rosszban is. Az elűzöttek, elhurcoltak erre emlékeztetnek minket.    

A megbocsátás, tolerancia és emberségesség üzenetét közvetítette beszédében a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke. Heinek Ottó. Kiemelte, örömteli, hogy az egykor a politika által egymás ellen hergelt nemzetiségek mára már egyre gyakrabban emlékeznek együtt.

A Bóllyal szomszédos település szülötteként, Heinek Ottó  egy személyes hangvételű történettel emlékezett:
 – A szülőfalumban, Borjádon, veszély – például tűzvész – esetén mindig a szerb-ortodox templom harangja kondult meg. A harangzúgásra a falu apraja-nagyja összefutott, hiszen ha a szülőfalu védelméről volt szó, akkor nem számított, ki milyen vallású, kinek mi az anyanyelve.  Akkor is, amikor 1946 júniusában az elűzendő németekkel megpakolt lovaskocsi-konvoj indult útnak, a szerb harangozó azt tette, amit abban a pillanatban helyesnek gondolt, meghúzta a vészharangot. Érezte, nagy a baj. Azt kívánom, hogy a mai emléknap is egyfajta vészharang legyen, és mindnyájunkat emlékeztessen arra a kötelességünkre, hogy cselekednünk kell, ha igazságtalansággal, kirekesztéssel, hátrányos megkülönböztetéssel találkozunk.
 
- Megbékélhetünk, de nem felejthetünk! A mi felelősségünk és kötelességünk, hogy mindig legyen, aki emlékezni fog minderre – hívta fel a megjelentek figyelmét  Ritter Imre német nemzetiségi szószóló.  Kitért arra is, a magyarországi németség történelmi lehetőség előtt áll, az április 8-i országgyűlési választáson újra szavazati joggal rendelkező, teljes jogú német parlamenti képviselőt juttathat a Parlamentbe.