A szellemi kulturális örökség része az Emmausz-járás

Mintegy 100 éves múltra tekint vissza a Bólyban élő német nemzetiség húsvéthétfői néphagyománya az Emmausz-járás.

A szokás azt a bibliai történetet eleveníti meg, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az Emmausz felé tartó tanítványainak, akik először nem ismerik fel. Elbeszélgetnek vele, majd Emmauszba érve meghívják, hogy vacsorázzon velük, csak később döbbennek rá, hogy Jézussal találkoztak.

A hagyományt a török idők alatt elnéptelenedett faluba a 18. század folyamán betelepített német nemzetiségű lakosság alakította ki, akik egyben a szőlőművelést is meghonosították itt. Ez a sváb népszokás a történetnek azt az üzenetét közvetíti, hogy  azért hívják meg egymást,  hogy megismerkedjenek és ezzel egyben  ápolják a közösségi összetartozás-érzését.

A szokás kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a szőlőhegyek által körülvett központi részen a mélyen vallásos katolikus bólyiak Kálvária-kápolnát állítottak, ahol plébánosuk szívesen tartotta a húsvéthétfői misét. A mise után hazafele a férfiak betértek a közeli présházakba, hogy egymás borát megkóstolják, azért, hogy az asszonyok és gyerekek ne várják őket hiába, életre hívták az Emmausz-járást, hogy az egész család részt vehessen a vendégeskedésben. Bár a szokás az év egyetlen kitüntetett napján elevenedik meg, fontos kifejezője az itt élők közösségi életének.

Húsvéthétfőn délben-délután a családok összekészítik az ünnepre készült ínyencségeket: sonkát, főtt tojást, tormát, ünnepi süteményeket, ezekkel mennek a présházakhoz. Jellegzetes helyi borkorcsolya az úgynevezett „pekkes” kifli, aminek neve a német „sütni” (backen) szóra utal.  A felnőttek koccintással, a gyerekek közös játékkal töltik a délutánt. Jó időben a présházak előtt játszanak, fogócskáznak, táncolnak. A zenét a szomszéd falu tamburazenekara vagy a helyi művelődési ház muzsikusai szolgáltatják, amiért megbeszélés szerinti borkóstolóra hívják meg őket. A falu közepén a gyerekek számára szervezett népi játszóház nagy népszerűségnek szokott örvendeni. A társaságok akár 30-40 főből is állhatnak, és a vacsorát is együtt fogyasztják el a családi pincékben.

A történelem viharai során az eredeti sváb lakosság mellé magyarok is költöztek, akik szintén átvették a szokást, ami így a beilleszkedésük,  a befogadásuk jelképévé vált, az evangéliumi történettel teljesen összhangban. Ez a szokás szép példája a nemzetiségek békés együttélésének.

Az Emmausz-járás eredendően spontán szerveződő esemény. Az 1990-es években a hivatalok és civil szervezetek is egyre fontosabbnak látták a hagyomány közösségépítő szerepét, ennek megfelelően kezdték kivenni részüket a szokás továbbvitelében. A helyi pincetársaságok számára gazdasági érdekké is vált a tradíció megtartása és hirdetése a nagyközönség felé is. Az 1997-ben városi rangra emelkedett Bóly számára turistacsalogató esemény is lett, a településre látogatóknak a Mohács-Bóly Fehér Borúton a hegy levének megkóstolására is   kitűnő alkalmat teremt.