Ripka Jánosné: Egyikünk sem halhatatlan

Életének 96. évében elhunyt Ripka Jánosné, Stadler Gizella.

 

1922. március 5-én született Kispesten. Szintén pedagógus férjével közvetlenül a II. világégés után érkezett Maglódra, zsebében tanítói és gazdasági tanári diplomával. Máig érződő, évtizedekig meghatározó pedagógusi munkáját 1995-ben Maglódért emlékéremmel, 2005-ben pedig díszpolgári címmel köszönte meg a közösség, amelyért egész életében dolgozott. 2014 januárjában a Magyar kultúra napja alkalmából kiállítás nyílt életművéből a MagHázban (1. fotó), bár ekkor is azt mondta, „igazi életműve” tanítványaiban él tovább. Képeiből válogatás látható az önkormányzati honlap galériájában. Tavaly, születésnapján az önkormányzati lap „95 év bölcsessége” címmel köszöntötte, idézve egyik (Szalóki Róza néven írt) versrészletét: „A világ, mint egy izzó katlan… / és egyikünk sem halhatatlan”.

 

Ripka Jánosnét, akit Maglód Város saját halottjának tekint, október 18-án 11.45-kor kísérik utolsó útjára az Új köztemetőben (1108 Budapest, Kozma u. 8–10.) római katolikus szertartás szerint. Engesztelő szentmisét október 19-én 17 órától mutatnak be a maglódiak a katolikus templomban az ő örök „Ripka tanár nénijükért”.

 

Ripka Jánosné: Hagyatékom

 

Nem marad semmi olyan,
mi érték lenne holtom után.

Néhány füzetnyi verset írtam,

álmatlan éjszakáim hajnalán.

 

Szégyenkezve küldtem szét őket,

hátha találnak megértő lelket,

kik nem dobják félre, elolvassák,

s néhány sorban társakra lelnek.

 

Sok derűs-borús évet megértem.

Csodálkozom, hogy még vagyok.

Ha néhány rímmel tetszésre leltem;

békésen várom, míg meghalok.

 

Ripka tanár néni talán csupán e versében tévedett: hiszen csak érték marad holta után. Békésen várta a megértést, a megtérést, nyugodjék békében is!