Maglódi mementó: lélekharangszó

A magyar kormány 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá november 4-ét, arra emlékezve, hogy 1956-ban e vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen.

Maglódon november 4-én este 6-kor a Lélekharangnál megjelent mintegy 30 főnyi gyülekezet jelenlétében Tabányi Pál polgármester is megemlékezett a szabadságharc leveréséről, a megtorlás áldozatairól. Még nem volt országos, illetve nemzeti gyásznap az évforduló, amikor már állt a maglódi mementó, a Lélekharang, noha az alkalmanként megjelenő lelkek száma sajnos nem nő. A polgármester a mindkét oldalon elhunyt maglódi áldozatokért külön is szót emelt.

Németh Mihály evangélikus lelkipásztor a 39. zsoltár mellett felidézte az 1956-os emlékév imázsfilmjeinek alapmondatát, szlogenjét is: „Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.” Bálint Klára református lelkész pedig hálát adott azokért a fiatalokért és idősebbekért, akik 61 éve is helyt álltak, az életüket áldozva a mi mai szabadságunkért is. (1. kép)

Petrovics János, a Maglódi Polgári Kör elnöke háromszor megkondította a Lélekharangot, és a Szózat, a Székely himnusz eléneklése után az emlékezők mécsesfényeket gyújtottak, hogy mini maglódi „walesi bárdokként” lobogjon a fényük: „Fegyver csörög, haló hörög, / A nap vértóba száll, / Vérszagra gyűl az éji vad: / Te tetted ezt, király! / / / Levágva népünk ezrei, / Halomba, mint kereszt, / Hogy sírva tallóz aki él: / Király, te tetted ezt!” (2. kép)

Köszönet a fotókért Bertalan Timeának