Vonzó alternatívák – mit tennék, ha diktátor lennék

Mert mi van, ha a százezer ember mégis nekiállna felemelni a parlamentet? Szeretné ezt a kormány? Aligha. Nyilván nem jönne jól nekik, ha fiatalok ezreit kéne könnygázzal és vízágyúval támadniuk.

Azt, hogy kell-e ettől a hatalomnak egyáltalán tartania, eljutnak-e a tüntetések eddig a fázisig, nem tudom. Azt viszont az elmúlt nyolc év tapasztalatai alapján igen, hogy a tüntetések e magyar formája teljesen hatástalan. És a jövőben is az lesz, amennyiben a tüntetők továbbra se követelnek semmit, nem szabnak feltételeket a kormánynak, amelyeket aztán hajlandók tettekkel is kikényszeríteni. Persze nem nulla órás „sztrájkkal” az iskolák előtt cigizve, és új választást követelni is értelmetlen, mert az valóban irreális. Ha csak nem tudnak mellé egyhetes országos közlekedési, oktatási stb. sztrájkot is produkálni.

Őszintén szólva, ha diktátor volnék, én se teljesíteném a tüntetők egyetlen kívánságát sem, ha már egyszer nagy fáradsággal sikerült szemétteleppé változtatnom az országot. Persze, ha a tüntetők valamivel nagyon megijesztenének, akkor elgondolkodnék, de eddig a fázisig még egyetlen hazai tüntetés se jutott el. Még a közelébe sem, és a tegnapit látva, nem is fog. Nem bántó szándékkal mondom, de tüntetést szervezni is tudni kell, kéne, ahogy mondjuk, focizni, ellenzéki médiát kiépíteni és fenntartani, vagy pár évente egy új metróvonalat átadni.

Más kérdés, hogy azért ez a tegnapi tüntetés mégsem volt értelmetlen. Azt jelezte, mégpedig a rengeteg fiatallal elég meggyőző erővel, hogy az emberek épeszű, ép erkölcsű fele – hagyjuk az ellenzéki értelmiség által rögtön megvédett Fidesz szavazókat – szóval a nemzet tiszta lelkű, nyugatias része nem zuhant kómába a magyar tadzsikoktól várható újabb négy év tombolástól.

Az európai Magyarországra vágyó fiatalság azonban nyomasztó csapdába került múlt vasárnap: egyik oldalon a magyar kormánynak nevezett nemzetvesztő söpredék, a másikon az ellenzék, amelynek tagjait egy ideje már több érdek köti a hatalomhoz, mint a saját szavazóihoz.

Ha nem így lenne, először is el se indultak volna egy számukra megnyerhetetlenné tett választáson, másodszor, ha már elindultak, mindent elkövettek volna, hogy a választási szabályok adta egyetlen esélyt a maguk javára fordítsák, de egyáltalán nem követtek el mindent, sőt, a Fidesznek kedvező módon viselkedtek, bár nem egyenlő mértékben, harmadszor, most nem ülnének be a parlamentbe, hogy ott újabb négy évig játsszák a hülyét, hanem megpróbálnának azon kívül tenni valamit Magyarország és a saját becsületük visszaszerzéséért.

Ha mégsem ezt teszik, attól kezdve akár őket is nevezhetjük majd söpredéknek, de akkor nem fogjuk tudni, kikről beszélünk.