Valóban, görög volt az LMP-s falóban...(?)

Egy papíron ellenzéki párt vezetőségi tagja, egyben egy kormányszócső tulajdonosa, aki huszonhat évesen egy másik újság másfél milliárdos vételáránál alkuképes. Akár etalon is lehetne.

 

A papíron ellenzéki pártot, amiről a mai kormányfőhöz legközelebb állók egyike (Kövér László) már mint riválisról – 2010 tavaszán! – szó szerint azt nyilatkozta, hogy “neki tetszik”, a mai kormányfő (egyik) volt ügyvédje alapította, aki oroszlánrészt vállalt a Fidesz 2010-es hatalomátvételében, például a Fidesznek – akkor – felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat nyújtó Sólyom László köztársasági elnöki kampányának irányításában.

 

Hogy ki segített – idén is – pártjának a jelölésgyűjtésben, meg úgy általában, arról nem írok, mert nem tudom bizonyítani, nem is akarom, tehát momentán az én egyéni szociális véleményem. Mintha Schiffer indította volna útjára az ún. Sukoró-ügyet egy feljelentéssel, mégpedig 2009 őszén, fél évvel a fülkeforradalom előtt. Azt a Sukoró-ügyet, amihez máig hűek maradtak az LMP prominensei, többek között a most lemondott Hadházy Ákos is. Ne tiltakozzanak, akkor se, ha egyetértenek az eljárással: itt ma nem Sukoró a lényeg.

 

Itt sem.

 

És az LMP-t is csak kipécéztem. Most ő van terítéken. De lehetne tulajdonképpen akármelyik parlamenti párt is. Bármelyik. Mindenütt van faló, és mindegyikben vannak “görögök”. Kapaszkodjanak meg: lehetséges, hogy épp az elnökük. Vagy aki az lesz nemsokára. Ezek után már csak annyi maradt, hogy megkérdezzem: miért csodálkozik, aki csodálkozik? Van még olyan ember ma Magyarországon, aki azt hiszi, hogy itt valódi hadakozásról van szó?

 

 LMP - alma


Legalábbis per pillanat. Van még olyan ember ma Magyarországon, aki azt hiszi, hogy ideológiák ütköznek? Pedig van ütközés, csak az a Parlamenten kívül zajlik. Két történelem létezik, írtam a Naplóban (hmp-hikszosz.hu) kilenc éve. Az egyik látható, a másik láthatatlan. A látható történelem tulajdonképpen mese. Színdarab. Vannak valóságos elemei, hiszen a színpad is valóságos díszletekből épül fel, csak éppen más a lényegük, mint amit a néző hisz – hinni akar, hiszen színházban ül – róla. “De ezek a nézők azt hiszik, hogy a valóságot látják!” Győzike tényleg, a Való Világ, Big Brother bonyodalmai tényleg, és Berki Krisztián aztán most már.

 

A politikusok csak egyfelől ellenfelek, másfelől viszont kollégák. Munkatársak. Képzeljék, még a bűnöző is munkatársa a rendőrnek. A rab a rabtartónak. Ne akarják személyesen megtapasztalni. Ez a köztörvényesekre, pontosabban a masszív bűnözőkre érvényes, nem Önökre. A vad is munkatársa a vadásznak. Szinte mindegyik vadásznak köztelező elmondania, hogy ő mennyire szereti a természetet. “De a bűnözőt leültetik, a vadat meg elejtik!” Hát le, és hát, el. A politika és a vadászat álnok mesterség. Bocsáss meg, medve testvérem, de el kell vennem az irhádat, mormolja Winnetou, és kilövi a nyilát. Buffallosz Bill nem mormol semmit, de csak ennyi a különbség.

 

Más harc zajlik a színpadon, és más a kulisszák mögött. A politika és a vadászat nagyon sokban hasonlít. Ennek Semjén mester lehet az etalonja. Lesből, autóból, helikopterből. Jó, tudom, az elejtett állatkákat utóbbival csak szállítják, ahol nincs járható út. Persze, hogy a vadász hogy kerül akkor oda, az újabb kérdés. Ne boncolgassuk. Ne kívánd más rénszarvasát, írja a Biblia, vagy valami hasonlót.

 

Ami a vadászatban a les, az a politikában a hátba szúrás. Skrupulusok nélkül, gyorsan, ügyesen. “Tegnap még együtt kávéztunk a büfében!” “Kávézhatunk ma is. Ó, a francba, neked már nincs belépőd! Azért ne felejtsd el, hogy én hiszek az ártatlanságodban!”

 

Ez volt az őszödi beszéd igazi lényege. És ez a világpolitika lényege is. A homo sapiens megszületésétől a haláláig. Képzeljék, még az állatok is tudnak hazudni. Az a bizonyos két történelem pedig akkor fut össze, amikor valaki igazat hazudik.

 

Vagy amikor Laokoón véletlenül kígyómentes helyen döfködi dárdájával a falovat, és a többiek kíváncsiak lesznek, mi is van benne.

 

Gaál Péter/ujnepszabadsag