Szívszorító képpel búcsúzott eutanáziája előtt a huszonéves holland nő

Aurelia akkor döntötte el, hogy nem kíván tovább élni, amikor állapota olyannyira súlyossá vált, hogy már enni, inni, de a fájdalomtól aludni és ülni se tudott, és állandó ellátásra szorult.

Hollandiában az eutanázia ugyan az alapvető emberi jogok közé tartozik, Aurelia viszont több olyan mentális problémával is küzdött, amelynek következtében számos vizsgálaton kellett átesnie ahhoz, hogy ezt a kegyes halálhoz való jogát gyakorolhassa.

Utolsó perceiben elmondta, hogy amikor az ember a halálra készül, minden átértékelődik: az apró dolgok lesznek fontosak, és a nagy dolgok jelentősége eltörpül.

Barátai szerint Auelia halála csodálatos volt: mindenki mellette lehetett, aki számára fontos.