Pár mondat a tahósághoz

Ilyen tényleg nem fordulhat elő civilizált országban, ez csak itt, a végeken. Két országban éltem hosszabb ideig, Franciaországban és Olaszországban.

Az az újságíró, aki a fenti országokban egy ilyen meghívásnak eleget tett volna, saját újságírói karrierjét veszélyeztette volna, másrészt a saját fórumát (újság, rádió, tévé stb.) tette volna hiteltelenné, s nagyjából öt perc múlva mondtak volna fel neki.

Politikus meghívásának nem teszünk eleget.

Politikushoz interjúzni megyünk, egy előre egyeztetett időpontban, s nem kvaterkázni akkor, amikor azt a politikus látja jónak.

A politikus ne tegyen gesztust az újságírónak, ellenben kötelessége lehetőséget adni a sajtó képviselőjének arra, hogy meginterjúvolhassák.

A magára valamit is adó újságíró nem ünnepel együtt a politikussal születésnapot, névnapot, gyermeknapot, hálaadás napját, nőnapot, április 4-ét, május 1-ét, november 7-ét stb., vagy ha mégis, az nem újságíró, hanem lakáj, aki ráadásul maga kínálja tálcán a politikusnak, hogy a nagy ember és kedves vendéglátó önnön kedvére és szándékainak megfelelően, akár a legócskább PR-célokra használja a közös találkának hírét, az arról készített fotókat stb., vagyis az újságírót szimpla eszközként hasznosítsa.

Amint ez a fentiekben is megtapasztalható.