Nem a korsó sör miatt érik az elszámoltatás

Péntek reggeli performanszában a miniszterelnök legfőképp a mérhetetlen cinizmusát és éretlenségét prezentálta, ugyanakkor törvénybe ütköző gesztusokat nem tett. (Az, hogy egy személyben és göbbelsi-sztálini módszerekkel uralja a médiát, természetesen törvénytelen, de túl azon, hogy ebben vastagon benne van a másik fél is, ez nem ennek a reggelnek a bűnténye – egy másik dimenzióban kezelendő.)

Ennek ellenére az egyik riválisának, Gyurcsány Ferencnek éppen most jutott eszébe, hogy még ha virágnyelven is, de börtönnel fenyegesse meg őt.

„Készüljön, hogy hamarosan más helyzetbe kerül, és hogy ott nem lesz olyan világos, mint a teraszán” – üzente neki, arra az amúgy vicces mondatára utalva, amely szerint Orbán már alig várja, hogy maga is nyugodtan megihasson egy jó sört a teraszán.

A mondat természetesen idióta és ráadásul a legkreténebbeknek szól: azoknak, akik el is hiszik a miniszterelnöknek, hogy az ő terasza ugyanolyan közösségi kiülőhely az aszfalton, mint amilyenen ők szoktak sütizni az unokájukkal. „Egy a teraszunk, egy a zászlónk. A Vezérünk a nép fia, közülünk való.” Igen, van ilyenekből, egy rakás. Viszont a józan ész törvényein kívül a mondat semmiféle törvényt nem szegett meg.

Gyurcsánynak persze abban igaza van, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnöke igen sok szempontból börtönérett személy. Csakhogy, mint azt a Bibliából is tudjuk: van az igazság, és van az igazság kimondásának a sajátos ideje és módja.

Nahát, ez nem a pillanat volt, hiszen nyilvánvaló, hogy Orbánnak ebben a mondatában, de még az idétlen kacarászásaiban sincs ott semmiféle bírósági följelentés lehetősége. Mindkettő a viselkedés, a hozzáállás – ha pontosak akarunk lenni, a személyiségzavarok – területéhez tartozik, de semmiképpen sem jogi kérdés. És ezt még a hülye is hallja, hiszen a viselkedés dekódolása nem műveltség, hanem egyszerű érzékelés kérdése. Az érzékelése pedig a tudatlan embernek is a helyén lehet. Ezért akinek amúgy nem feltétlenül kedvence a miniszterelnök, erre még az is ezt fogja mondani: „Ugyan, hogy lehetne ennek alapján börtönre ítélni Orbánt? Hol itt a kihágás, bűncselekmény? Nekem ez az egész börtönözés büdös, és csak az ellenségeskedést meg az áskálódást hallom ki belőle.”

Még annál is fontosabb, hogy az igazság kimondásának módja meg aztán végképp nem stimmelt.

Mert mit is tett most Gyurcsány? Fogta magát, és csak mert valóban birtokában van egy igazságnak, ennek tudatában mindjárt ki is vett a bírák szájából egy olyan ítéletet – esetünkben konkrétan a börtönt –, amelyet normálisan működő államban kizárólag a bíróságokon mondhatnak ki, és amelyről neki előre fogalma sem lehet. Hogy azt ne mondjam: eljátszotta nekünk Virág elvtársat a Tanú című filmből, aki már a per előtt a táskájában hordta az ítéletet, vagyis – csak mert volt hozzá hatalma – politikusként az ítélkezés jogát is magának vindikálta.

Márpedig se Gyurcsánynak, se másnak nem ezt kéne eljátszania, hiszen más se hiányzik nekünk, mint egy újabb Virág elvtárs. Inkább azzal kéne foglalkoznia-foglalkozniuk, amit a társadalom demokratikusabb része elvár tőlük. Hogy ugyanis az ellenzék világosan adja értésünkre: a saját értékrendje, erkölcse valamint a fennálló törvények alapján mit tekint jogellenesnek. Mi ugyanis csak innen tudhatjuk meg, hogy milyen elveket és irányzatot képviselnek. Sőt, ha még azt is pontosan kidolgoznák, hogy mely területeken indítanak majd jogi eljárásokat, attól a pillanattól kezdve, hogy biztosítva látják az ügyészség és a bíróság függetlenségét (amire egyébként akad példa, csak az egész még nem állt össze), akkor még biztonságban is fogjuk érezni magunkat, meg még jövőképünk is lesz.

Arról nem is beszélve, hogy lenne kire-mire szavaznunk, jó lélekkel, és nem pusztán protestálásból. Nem ez lenne a cél, véletlenül?