Nagy dobás a „kisdologból” a francia utcákon

Hogy oszoljon a köd, javaslom, azonnal vágjunk is bele az „in medias res” közepébe. Vagy, ha úgy tetszik, tsapjunk bele üstöllést a letsóba.

Történt ugyanis idén, hogy a párizsi városatyák (ebben a városanyák bizonnyal nem vettek részt) úgy döntöttek: új típusú utcai illemhelyeket helyeznek ki szerte a Cité-ben – a gyors enyhülés ígéretét és lehetőségét nyújtva a szükségben szenvedőknek. Ne gondoljunk itt „nagy dolgokra”!

Ha visszatekintünk a „cseppfolyós” ügy történelmére, láthatjuk: a franciák mindig is élen jártak e kényes téma kezelésében. Ezen állítás igazát mi sem igazolja jobban, mint, hogy az angol „loo” (wc) kifejezés is a frankofon kultúrából származik. Oly módon, hogy a középkori szolgálók a „regardez l’eau” (vigyázat, víz!) kifejezést kiabálták, amint az éjjeliedények nem szenteltvíz tartalmát – az emeleti ablakokon át – az utcára öntötték. Ennek angolosított változata volt a „gardyloo”.

Volt, ahogy volt, a fejlődésben nincs megállás. Az igényeket ki kell elégíteni! Ezért kerültek utcára a „közösségi dolga-végzésnek” eme új kegyhelyei, hogy ne kelljen a templomai kifejezést használnom.

A nevük: „uritrottoir”. Egy mozaikszó, ami a járdán való „vizelés” verbális sugalmazása. Roppant kifejező, szuggesztív – kétséget sem hagyva az eszköz rendeltetését illetően. Ezek az utcai készségek tulajdonképpen három részből álló dobozok. Alul egy szénát-szalmát tartalmazó alom, középen (piros szín) a tulajdonképpeni ” tetthely”, felül pedig virágláda. Tervezői szerint az alomban található szén-vegyület a vizelettel kiváló komposzt-anyagot képez, hogy a készség tetejére ültetett virágoknak megfelelő tápanyagul szolgáljon. A delikvens tsak odaáll és... felvirágoztat!

Ugye, nem kismiska? Erre nem is gondoltunk volna. Hogy miközben „gyors folyást” engednek bizonyos szükségleteknek, aközben a városképnek is oly kellemes környezetet varázsolnak. Új típusú ökológiai világkép rajzolódik ki szemeink előtt. Hiába, Párizs, az Párizs.

Az már más kérdés, hogy miközben a dolog igazi avantgárd, egyszersmind diszkriminatív is. Mert tsak a férfiúi kínok gyors enyhítésére szolgál. Nem törődve a gyengébb, ám szebbik nem hasonló gondjaival. A férfi sovinizmus egy újfajta megnyilvánulásával lenne dolgunk?

Ám nem félek! Nem valószínű, hogy a megrögzött „sufragettek”-nél ez a téma verné ki a biztosítékot, és pont e tárgyban emelnék újfent zászlajukra az „égalité” jelszavát.

Gondolom, a gáláns frankok majd erre is találnak megoldást. Mert a Gloire nem múlhat "kis dolgok"-on!

- rigi –