Nagy Blanka: „Narancs falu - mit is vártam”

Szóval az van, hogy elmentem önkénteskedni egy családhoz ahol van egy sérült kislány. Az anyuka egyedül neveli a leányzót aki egyébként 6 éves. Felvetettem nekik, hogy most benne vagyok egy projektbe és nagyon boldog lennék, ha ők is benne lennének, csak a sztori végett, hogy tulajdonképpen magukra hagyta őket a kormány és a magyar "egészségügy". (Nem a dolgozók a hibásak).

 

Azt mondták, hogy nem szeretnének benne lenni, mert azt a kevéske pénzt amit kapnak nagyon féltik és ráadásul nem szeretné az Anyuka ha eltanácsolnák a melóhelyéről.

 

Lelkemre kötötte, hogy senkinek se adjam meg az elérhetőségeit és közös képet se tegyek ki annak ellenére, hogy a kislány egyébként imádja a kamerát és szeret velem fotózkodni a "fura" hajam miatt. Nagyon szeretnek engem, de elmondták azt is, hogy a faluban senki sem nézi jó szemmel azt, hogy pont én segítek nekik.

 

Narancs falu. Mit is vártam.

 

Elég elkeserítő, hogy valakinek amiatt kell féltenie mindent, hogy nem azokat a politikai nézeteket vallja.

 

Kinek jó ez most őszintén? Bele fogunk fulladni a gyűlölködésbe. Vagy tán már bele is fulladtunk. Május 26. napján a gyűlölködés ellen is szavazunk...