Mészáros Lőrinc súlyos természetkárosítására figyelmeztet Szél Bernadett

„Újabb fejlemények a Mészáros-féle homokbánya-ügyben. A végére jártunk: jogi trükkel próbálja elérni Mészáros Lőrinc, hogy bányát nyithasson Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, most éppen egy stratégiai vízbázis védőterületén” - írja közösségi oldalán Szél Bernadett.

Mészáros Lőrinc nem adta fel, nemrég újabb kérelemmel fordult a kormányhivatalhoz, most „sekély, külszíni művelésű bánya” nyitásának engedélyezése végett. Az előzetes vizsgálati anyagban az áll, hogy az újonnan kijelölt területek már nincsenek Natura 2000-es területen és nem számítanak ökológiai magterületnek sem, csak ún. puffer-területnek. Csakhogy az új területek stratégiai ivóvízbázist érintenek és védőterületnek számítanak. Ennek ellenére van esélye Mészárosnak, mert trükk van a dologban. A vizsgálati anyag konkrétan maga demonstrálja, milyen jogi csűréssel lehet bányát nyitni ivóvízbázis védőterületén. Azt tudni kell hozzá, hogy a kormány 2014-ben létrehozott egy külön kategóriát az árvízvédelmi gátak megépítéséhez szükséges nyersanyag 30 km-es körzetben való kitermelésére. A bányatörvény szerint ez ugyanis nem bánya, hanem „anyagnyerő hely”, és jogilag abban különbözik a bányától, hogy jóval egyszerűbb az ügymenet, a bányahatóságon kívül más szakhatóság nem vesz részt az engedélyezési eljárásban.

Gátépítésekhez használt nyersanyagok kitermelésére tehát ez a legegyszerűbb eljárás: nem bánya, hanem „anyagnyerő hely” néven fut. A törvény szerint azonban ez nem engedélyezhető vízbázisok védőterületén, mert veszélyezteti a felszín alatti vizeket: de ha bányának hívjuk, minden sokkal egyszerűbb lesz. A törvény ugyanis nem tiltja bánya nyitását vízbázisok területén, ezért Mészáros Lőrinc „sekély, külszíni művelésű bánya” nyitására kért engedélyt. Ez a vizsgálati anyagban feketén-fehéren benne van, hogy hidrogeológiai védőövezeten belül anyagnyerő-hely nem engedélyezhető:

„A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény értelmében ugyanakkor hidrogeológiai védőövezeten engedélyezhető külszíni művelésű bánya, hiszen ezt a törvény egyik rendelkezése sem tiltja. Ezt a jogi utat az elmúlt években több töltésfejlesztési beruházáshoz kapcsolódóan sikeresen alkalmazta a beruházó. Tehát az anyagigény sekély, külszíni művelésű bányaként nyilvántartott és engedélyezett területről lett biztosítva, abban az esetben, ha a töltésanyag forrásterülete hidrogeológiai védőövezeten helyezkedett el."

A képviselőnő által felvetett visszásságokban való eligazodáshoz jogi segítőnkhöz fordultunk, aki szintén a szavakkal, kifejezésekkel való játszás lehetőségére hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor szerinte a törvény, a jogalkotó eredeti szándéka szerint egyértelmű, vízbázis védőterületén anyagkitermelést nem szabad engedni.

„Tavaly év végén kijött az országos területrendezési tervről szóló törvény, lehet, hogy abban tényleg kivették a szóban forgó helyet a magterületből és átsorolták puffer-zónába. Azonban maga a törvény a hivatalos közlönyoldalon nem érhető el csak a Lechner Központ egy speciális felületén.”

Megkérdezett jogi szakértőnk szakmai alapon is megerősítette a vonatkozó jogszabályok kijátszásának a gyanúját:

„A hidrogeológiai védőövezet esetén téves ez az értelmezés. A védőövezet célja  a vízbázis védelme, ezért tilt, ott bizonyos tevékenységeket a jogszabály. Ezt kimondja általános jelleggel és kimondja részletesen, tevékenységre meghatározva. Szerintem téves az a jogértelmezés, amely ebben az esetben szavakon lovagol, itt magát a veszélyeztetés tényét kell vizsgálni. A veszélyeztetés szempontjából, ha egy lyukat ás ásóval valaki a földbe, már megvalósítja ezt a tényállást. Ehhez képest, ha markolóval kiszednek, mondjuk  tíz köbméternyi anyagot a földből, akkor az előző tevékenységhez képest sok százszoros veszélyeztetés valósul meg, teljesen mindegy, minek hívom, bányának, anyagnyerő helynek vagy egyébnek.”

Kertész Z István