Lovasi a magyar közéletről: „Kurvára unom, meg amúgy is, mit mondjak?”

„Ennek a koalíciónak az lenne az egyetlen célja, hogy a Fidesz–KDNP-kormányt elküldjék, ami azért lenne fontos, mert szerintem ez az utolsó esély, hogy ez választásokon történjen meg. Ha nem így lesz, márpedig úgy tűnik, hogy nem, akkor úgy harminc-negyven évig maradhat, ami most van, kábé ennyi az autokráciák és diktatúrák szavatossági ideje/.../.

Ha lenne egy ilyen, akkor szívesen lennék plakátfiú, mert ahogy Orbán Viktor mindig mondja, össze kell fognia az országnak! Ez igaz – csak éppen az ellen a tizenvalahány ember ellen, aki most a markában tartja.”

Lovasi amúgy azt is elárulja, hogy nem tartja magát sztárnak, hiszen „akit egy kocsmában hátba lehet baszni, az nem sztár”, és egy Kossuth-díjnak sincs feltétlen nagyobb tétje, mint „a karakószörcsöki kocsma bal sarkában tök részegen elmondott rettenetes szónoklat”.

„Elmondhatom most például a Narancsban, hogy ’hú, bazmeg, mennyire utálom a Fideszt’, de minek, ha csak azokhoz beszélnék, akik ugyanúgy utálják, mint én.”