Közéleti egyperces – a „kádárkorról”

33 évesen azt hittem, még néhány év, és boldog, nyugati színvonalú demokráciában fogunk élni. Ez pontosan 1989-ben volt.

Most elmúltam 62 éves. Nem érzem a szabadságot.

A baj az, hogy engem az ELTE-n a szavak emberévé képeztek ki, ámde... Nincs szólásszabadság. Nincs sajtószabadság. Nem kell a tudásom. Nem kell a szövegalkotó tehetségem. Fölösleges vagyok. Ez a fölöslegességérzés elviselhetetlen.

Tehát: nem a Hír TV sorsa a bajom, hanem az, hogy választhatsz: éhezel vagy szellemi ürüléket kapsz szellemi táplálék gyanánt. Jobb esetben gipszkását. Nézhetetlen a tévé, olvashatatlan az újság. A költészet meghalt. Itt, Kaposváron már semmi nem a régi. Hol van már az egykori Csiky Gergely Színház?

Mi jön még? Hová fog ez vezetni? Ez jár most a fejemben.

F.T., tanár – forrás: facebook