Kormánykampány sültbolondoknak – légy hazafi, rettegj a migránshordáktól

Azt is, hogy a hazafiságnak pedig az a kritériuma, hogy nem engedünk be idegen származású embereket az országba, mert a keresztény mentalitás szerint azokat eleve és rosszhiszeműen ellenségesnek, élősködőnek kell minősítenünk.

 

Ők pedig elhitték ezt a két, nagyon egyszerű hazugságot és ennek alapján döntenek a választásokon is. A választásoknak tehát az a perdöntő kérdése, hogy mit gondoljunk a migrációról és a hazafiságról.

 

Akinek sikerül az orbáni nimbuszt fenntartó hazugságokat cáfolni, annak van esélye rá, hogy jelentős mennyiségű szavazatot nyerjen el az ország jó szándékú, nem megátalkodott népességétől.

 

Az Orbán-fanokra nyilván nem lehet számítani, de egyrészt azok nincsenek többen egymilliónál, másrészt az ellenzéki pártoknak talán mégsem őket kéne megcélozniuk a mondandóikkal. Hanem azt a többséget, amely egyszerűen csak szeret a klisék után menni, de egyáltalán nem feltétlenül eleve gonosz és rosszindulatú.

 

A nimbusz megtörésére és a hazugságok cáfolatára eddig két, tiszteletreméltó kísérletet láthattunk:

 

–Szél Bernadett és Szabó Szabolcs április elején a röszkei tranzitzónában járt, és élő Facebook-videóban számolt be az ottani, infernális helyzetről. Mivel azonban ezt semmilyen tévében nem kapták fel és nem tették folyamatosan életben tartott témává, egy nagyobb nyilvánosság előtt (márpedig a magyar emberek többsége a tévéből informálódik), erről csak az a szűk réteg értesült, amelynek tagjai amúgy is tisztában vannak a valósággal.

 

 

–Az egyik ellenzéki párt egy hónappal később kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy a kormány hazudik a tranzitzónában tartott menedékkérők helyzetéről és ellátásáról. Sajnos akkor nem írtam fel, hogy melyik párt volt az – mintha az MSZP lett volna (a KR egyik híradásában hallottam) –, de hogy a kiállásuk mennyire nem került be a forgalomba, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezt öt perce nem találom a neten, gyakorlatilag sehol sincs nyoma, még pontosan idézni sem tudom.

 

Ezek tehát teljesen észrevehetetlen, hatástalan megnyilvánulások voltak, a nagyobb nyilvánosság előtt nulla hatásfokú meggyőző erővel.

 

Most pedig egy másik ellenzéki párttól az alábbi választ kapom a „mi igaz a migrációról és mit gondoljunk a hazafiságról” kérdésére: „A DK teljesítette, amit egy hazafias pártnak teljesítenie kell”.

 

Azt a mindenit, hát most aztán tényleg meg vagyok győzve!

 

Abból, hogy a DK úgyszintén hazafi, most már egészen pontosan értem, mitől hazugok az orbáni állítások. Hogy konkrétan mi a baj a menekült-kérdés állami szintű kezelésével. Hogy mitől tekinthetjük teljesen normálisan beilleszkedő, jó szándékú betelepülőknek mindazokat, akik mégis megkapták a menekült státuszt és itt is maradtak. Ettől, hogy a DK-sok ugyanolyan jó hazafiak, tutira megkaptuk például a számokat arról, hogy a migránsok közül hányan találtak munkát, tanulják kitartóan a nyelvet és élnek teljesen normális, konszolidált körülmények között. Továbbá hogy a nők elleni erőszakolásokat-gyilkolásokat Magyarországon minden statisztika szerint a fehér, keresztény magyar férfiak követik el. Nem tegnap óta, hanem évszázadok óta, és nem azért, mert Orbán nem engedte ide be a muszlimokat, hanem mert sajnos a keresztény kultúra férfiszemlélete is jó ideig az emberhierarchia legaljára helyezte a nőket, így ez a magyar hagyományoknak is szerves része.

 

Ja, hogy az ellenzéki pártok inkább elkerülik ezt a témát, mert nem bíznak a saját meggyőző erejükben? Vagy mert csak egyszerűen lusták dolgozni azon, hogy összeszedjék az érveikhez a hatásos adatokat, bizonyítékokat? Ez valóban sok munka, és nem is normális dolog, hogy a pártoknak kell ezt a média helyett megtenniük. Na de miért fizetik a sajtósaikat, ha nem azért, hogy ezt mégis elvégezzék? Ha másból nem, akkor abból a hazafias indíttatásból, amire most is hivatkoztak. Vagy abba már az a kis áldozathozatal nem fér bele?

 

Úgy látszik, nem fér bele, és ezért vagy csak éppen hogy, egyszer-egyszer, vagy inkább sehogy sem reagálnak éppen arra a témára, amely pedig perdöntő a helyzet végkimenete szempontjából.

 

Oké, de akkor legalább kerüljék el a „hazafiság” szót is. Az ugyanis, ha tetszik, ha nem, bizony hogy az áldozathozatalt is magába foglalja. Amiből pedig mi, civilek, ezerszer többet mutatunk fel, mint ők, akik hivatásosként és fizetésért vannak jelen a közéletben.