Kibeszélni vagy elhallgatni...?; Vitaindító írás az új-zélandi tömegmészárlás tanulságairól

Ezt tudjuk jól például a koncentrációs táborokról, vagy akár a rakpart réz cipőiről. Akkor válik az egész igazán hátborzongatóvá, amikor nem tudjuk az "emberek" szót helyettesíteni "áldozatokkal" vagy "ártatlan hősökkel" vagy hasonló fordulatokkal. Az életéért futó, hátulról lelőtt EMBER, a lelőtt, a járdaszegély mellett kétségbeesetten visító EMBER az, ami ebben igazán sokkoló. Hogy mennyire nem tekinti őt a gyilkos embernek. Hogy ez az ember nem gondolja, hogy embert öl, hanem ő akár magától, akár mások hatására kitalált egy okot, amiért ezeknek az embereknek a megölése nem emberölés.

 

Ez az a lecke, amit sokadjára sem tanulunk meg. Hogy olyan eszmék keringenek, akár Allah nevében, akár rasszista elméletek alapján, amelyek erkölcsi felmentést adnak az élet elvételének bűne alól. Ezt elmagyarázni csak ilyen nagyon körülírva lehet, a videót megnézve viszont azonnal érthetővé válik.

 

És ne, ne mentsük fel elmebetegséggel ezt az egész mészárlást. Ki tudja, talán az embert fel lehet, ha megállapítják róla, hogy őrült (nagy valószínűséggel nem az amúgy, illetve nem büntetőjogi értelemben az). Az eszmét, annak terjesztőit viszont nem lehet és nem is szabad felmenteni.

 

Ami a videó levétele mellett szólhat az a kegyelet. Nyilván fájdalom ezt látni, annak is, akinek semmi köze a lemészárolt áldozatokhoz. De ha már egyszer nyilvánosságra került a videó, akkor az üldözése, titkolása csak perverz élvezettel nézett titkos gyümölccsé fogja tenni. Meglehet, nincs igazam, de én úgy gondolom, hogy a megnézése és megbeszélése megelőz kegyeleti jogokat. Talán a végtisztességet úgy is meg lehet adni, hogy tanulunk ebből, és szembesítjük magunkat és mindenkit azzal, hogy nincs ebben se pátosz, se romantika, se semmilyen magasabb eszme.  Gyilkolás van, gyilkolás, ami nem válogat. Az áldozat a járdaszegélynél pont úgy jajgat, ahogy én jajgattam volna. Ezt kellene megérteni ebből a videóból.

 

Hogy nem muszlimok és nyugatiak, vallásosak és  vallástalanok vannak, hanem olyanok akik megölnek másokat és olyanok  akik nem ölnek meg másokat. És higgyen akármilyen istenben, legyen akármilyen muszlim, bennem több közös van azzal, aki nem öl másokat, mint akármilyen fajtiszta európaival, aki viszont megöl másokat.

 

Ezt pedig azáltal tanuljuk meg, hogy látjuk, hogy az eszét vesztett, válogatás nélkül gyilkoló erőszak előtt mind-mind ugyanolyanok vagyunk.  Emberek.

 

Diétás Magyar Múzsa