Keresztül a téli Vértesen

 

Ha tél, akkor szinte mindenki, hóra, fehér tájra gondol, de a majdnem tavaszias időben, ennek nyoma sem volt felfedezhető, az egész hegyvidék pasztell színben tündökölt.

 

Szárligeten szállunk le a vonatról és a település határában máris dilemába kerültünk. Vagy átkelünk a mezőkön, amerre az elektronikus térképek is jelzett utat mutatnak vagy óriásit kerülnek az országos kék jelzéseket követve. Akik az előbbit választják, azoknak előbb egy negyven centi széles vasgerendán kellene átegyensúlyozni egy mély árok felett, hogy egyértelmű nyomvonal nélkül átérjenek az egyre vizenyősebb, sárosabb terepen az 1-es főútig. Itt a leromlott, hajdani Birka-csárda mellett még három és fél kilométernyit gyalogolunk egy keskeny aszfalt csíkon a Vértes belseje felé. A körtvélyespusztai elágazástól már az erdei utakon barangolunk tovább a tervünk az, hogy az egykori 7-es útra valahol kiérjünk. Ne gondoljon senki autópályára, gyorsforgalmú útra, mert a Vértesben az 1930-as évek végéig színek helyett számokkal különböztették meg a turistautakat. Aztán itt is áttértek, az országosan mára már teljesen megszokott turistajelzések felfestésére.

 

Tapasztalatunk alapján a Vértesben a talaj nem szokott túl vizenyős, sáros lenni, most azonban feltűnik, hogy sok a felázott, mély keréknyomokkal leromlott erdei út, és rendkívül sok a kidőlt fatörzs, a szerteszét hullott gally, amely jelentősen megnehezíti a természetbarátok haladását. Azt tudjuk, hogy van egy természeti szempont, miszerint az elhullott, kidőlt fák maradjanak a helyükön és gazdagítsák a környezetüket, a talajt. Csakhogy a Vértesben most túl sok elhullott törzset és gallyat találunk.  Az is ismert előttünk, hogy az erdőgazdálkodáshoz járművek, gépek kellenek, de mintha a Vértesben most nagyon sok és túl mély keréknyomot kerülgetünk.

 

A Szép Ilonka forrás alatt a kidőlt fák teljesen elzárják a jelzett turistautat, megnehezítve mind két irányból a tájékozódást is. Máshol is találkozunk a jelzett utak bejárását nehezítő fakidőlésekkel. Például a szarvaskúti elágazásnál az országos kék jelzésű ösvénynél. A Mocsáros rét nevű völgyelésben viszont rendkívül sok a bedőlt, otthagyott fatörzs, és leszakadt ág, Így itt nagyon kaotikus  a helyzet.

 

 

Ezért megkérdeztük a terület vagyonkezelőjét a Vérteserdő Zrt-t, hogy jól érzékeljük-e ezt a negatív változást és mi lehet ennek az oka. Kérdéseinkre Boglári Zoltán kommunikációs vezető készségesen válaszolt.

 

„Az erdei ökoszisztéma részét képezik a kidőlt, korhadó fák. A „megszokottnál” több kidőlt fa látványának több oka van. Ebben szerepe van annak, hogy 2023 rendkívül csapadékos év volt. A lehulló csapadék a térségben megközelítette, vagy át is lépte a 800 mm-t. Összehasonlításul a sokévi átlag 625 mm a Vértesben. 2023. telén két alkalommal is jelentős mennyiségű, nedves hó esett a társaság működési területén. Sok helyütt vastag ágak törtek le, fák dőltek ki a hó súlyának hatására. Ezt követően több alkalommal a már károsodott erdőterületekre erős szélviharok csaptak le.

 

A karácsonyi tömeges fakidőlésekben a felázott talajnak is szerepe volt, mivel a jellemző csapadék a hótörést megelőző hetekben – az évszaktól eltérően - eső volt, nem pedig hó. Ezen abiotikus károk (szél, hó) mellett évek óta egy kórokozó, a Chalara fraxinea nevű gomba a kőriseken hajtáshervadást, az 1-2 éves vesszők elhalását, faszöveti elszíneződést és idővel kéregelhalást okoz. A gomba károsítása miatt a fa egészségi állapota erősen leromlik, majd idővel elpusztul. A jelenség nem csak a Vértesben fordul elő, hanem Európa szerte. Ez a kór a kontinensen erdőállományokban, parkokban álló minden kőrisfajt, de elsősorban a magas kőrist veszélyezteti.

 

Sajnos a folyamat a fák korától függetlenül gyors, a kőrisek folyamatosan dőlnek ki, amit tetéznek a heves szélviharok. Hazánkban 2008 óta van jelen a betegség, azóta terjed. Jelenleg a védekezés alapja, hogy a beteg, csúcsszáradt vagy a már kidőlt fákat eltávolítjuk. A keréknyomok kialakulásának speciálisan kialakított erdészeti gépekkel igyekszünk elejét venni. Jelen esetben a rendkívül felázott talajon a nyomok jobban látszódhatnak. Ha sok helyütt látnak ilyen nyomokat az abból fakad, hogy sok helyen kell beavatkozni. Jelenleg az átlagosnál melegebb idő azonban hátráltatja a munkálatokat.”

 

Boglári Zoltán arról tájékoztatott minket, hogy az erdészet munkatársainak felmérései, észrevételei és az erdőjárók bejelentései alapján, továbbá a nagyobb szélviharok, a hótörés utáni kárfelszámolás folyamatos. Ennek a munkának van egy megszabott prioritási sorrendje. Eszerint először a potenciálisan balesetveszélyes fák kerülnek kitermelésre a leglátogatottabb helyek és közlekedési csomópontok környezetében. Továbbá felhívta a figyelmet, hogy az általunk is észlelt helyszíneken elvégzik ezt a munkát. Minden kidőlt fa nem kerül felkészítésre. Ez az adott erdőrészletre vonatkozó előírásoktól és a természetvédelmi hatósággal való egyeztetésektől is függ. A nagyobb széldöntéseknél, hótöréseknél nemcsak a már fentebb írt, legyengült faegyedek, hanem az egészségesek, - így az egyébként állékony gyertyánok tövestől való kifordulását is megtapasztalhatjuk. Adott esetben, mint például 2014-ben a kárfelszámolás hosszú hónapokig is eltarthat.

 

„A Mocsáros rétről, ami a valóságban egy völgy, olyan a mikroklíma, hogy az átfolyó patak egy szakaszát még jégpáncél borítja kiérünk a Szarvas kúti elágazáshoz a már említett egykori 7-es jelzésű turistaút nyomvonalához. Itt az országos kék jelzés egy részét takarják el a kidőlt fák. Innen a Mátyás kúthoz inkább az erdészeti feltáró úton haladunk tovább. A Vértesben több helyen vannak ilyen erdészeti feltáróutak, ezek korabeli kőkorlátai már sok helyen igen rossz állapotban vannak. Azt tudjuk, hogy ezekre az utakra behajtani tilos - kivéve az erdészeti járműveket és gépeket, de olyat is láttunk, hogy a fakitermelésnél rádöntötték ezekre az 1930-as, 50-es években épített kőkorlátokra a törzseket, aminek következtében azok eltörtek.

 

Boglári Zoltán szerint fát dönteni kizárólag megfelelő szakmai tudás, képzettség és engedélyek birtokában lehet. Direkt módon egyetlen fakitermelő sem dönt olyan irányba, hogy azzal műtárgyakat vagy az arra járók testi épségét veszélyeztesse. A kérdéseinkhez küldött képhez annyit fűz hozzá, hogy az erős szél döntötte a műtárgyra a törzset és azt kezdték el fűrésszel feldarabolni a kollégái. Ebből is jól látható 1-1 helyszín mentesítési munkáinak összetettsége.

 

 A Mátyás kúti pihenő-helyet elérve sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kulcsos pihenőházat feltörték, pedig az ilyen helyekről nem sok mindent lehet elvinni.

 

Az országos kék jeleket követve innen a Zsigmond sziklához gyalogolunk tovább, ahonnan Várgesztesere kívánunk lejutni. Sajnos ebben váratlanul egy áthatolhatatlan sártenger akadályoz meg minket.  Egy, a sártenger túloldalán tartózkodó három tagú családot kérdeztünk, hogy hol lehet száraz lábbal, illetve bakanccsal bejutni a faluba? A válaszuk szerint csak kisebb és nagyobb sár között választhatunk, de csodálkoztak, hogy miért kell ilyen időben kirándulni?

 

Várgesztes polgármesternője, Rising Károlyné arról tájékoztatott minket, hogy valóban nagy a sártenger, de most nyertek pályázatot horgásztó, tűzi víztározó építésére, valamint kérdésünkre írásban megküldött válaszában ígéretet tett egy irányító jelzésekkel ellátott kerülő útvonalra. Azt nem értjük, hogy ezt eddig miért nem tették meg, ha már hónapok óta nagy a felfordulás, az ország legfontosabb turistaútját is érintve. Igaz azt sem értjük, hogy a Kéktúra mozgalmat kezelő Magyar Természetjáró Szövetség miért nem tesz semmit az ügyben, holott elméletben érdekvédelmi szervezet is (a gyakorlatban nem az), A községbe beérve találomra megszólítunk egy embert, aki szerint meg lehetne oldani másképp is ezt a kivitelezést és nem kellene 20 méterenként kiírni, hogy horgászni tilos, ha víz helyett sár van a mederben.

 

Kertész Z István/kép: Székely Ildikó