Hódmezővásárhely: A győztes félelem városa

Azóta nem voltam Vásárhelyen, hogy leszereltem, és már civilruhában, az örömtől megrészegülve végleg visszajöttem Pestre. Legközelebb akkor jutott eszembe katonakorom utált helyszíne, amikor egy 2015-ben készült videót néztem Lázár János vásárhelyi fogadóórájáról.

Hat perces hitetlenkedés volt nekem ez a kis film, és Lázár is tisztában volt vele, hogy az egész helyzet abnormális. Utolsó szavai a videó végén, miszerint ez 350 éve így van Magyarországon, elárulja, hogy nem ostoba ember, csak ő is velejéig romlott, mint pártjának minden tagja.

Ahelyett, hogy minden erejével arra törekedne, hogy egy EU-tagállamban ne legyen többé szükség ilyen úr-jobbágy fogadóórákra, mert tisztességesen és hatékonyan működnek az intézmények, még mélyebbre nyomja az övéit a kiszolgáltatottságba és megaláztatásba.

Na, erről szólt ez a vasárnapi két helyszíni közvetítés. A dermesztő félelemről, amiben a vásárhelyiek élnek, és bár nem ennek bemutatása volt a két riporter szándéka, akaratlanul is ezt vették fel kamerájukkal: a félreforduló, tovább siető, körbe-körbe pillantgató, óvatos, kitérő válaszokat adó embereket. Némelyikük olyan vonakodva felelt, mint aki az életével játszik, amiért szóba áll egy idegen tévéssel. És csak az merte megmondani, kire szavazott, vagy fog később szavazni, aki nem akart ellenzéki győzelmet. Ők azt mondták, minden tökéletes. Aztán pár órával később kiderült, hogy mennyire.

Április 8-án ez a félelem lesz az ellenzék legfőbb esélye.

Mert Hódmezővásárhely is hiába fejlődik, hiába vitte oda zsákszámra a pénzünket Lázár, az emberek ott félnek. Persze, az a „tulajdonos nélküli” kastély is túl nagy és hivalkodó ott a város szélén, de nem ez volt kudarca legfőbb oka saját városában, hanem mert senki nem szeret félelemben élni. És nem Sorostól meg a bevándorlóktól félnek, hanem tőle, meg a hatalom helyi embereitől.

Nem kell ahhoz az ötvenes években élned, örökké a letartóztatás árnyékában, hogy félj: elég, ha tudod, hogy elég egy rossz szó, egy ingerült visszaszólás az önkormányzat folyosóján, beszélgetés egy nem megfelelő emberrel, és elveszítheted a munkád, a megélhetésed, te, vagy a testvéred, vagy az apád, vagy valamelyik rokonod, és még közmunkát se kapnak, mert az Orbán-érában havi nyomorult ötvenezerért is zsarolhatók lehetnek emberek.

Magyarországon ma sok Hódmezővásárhely van. A kiszolgáltatott ember pedig a saját árnyékától is fél, hogyne félne a Fideszétől: hosszú, nehéz, fekete árnyék az, betakarja egész Magyarországot.

Április nyolcadikán milliók várják majd, hogy az ellenzék megszabadítsa őket a félelemtől. Ne szúrjátok el, ez az utolsó esélyetek.

És a mienk is.