Hiller István az ifjú Orbánnal emlékezett Nagy Imrére

Miért állítja ezt, mégis?

Más okot nem lehet feltételezni, mint azt, hogy mindenképp a jobboldaliaknak is tetszeni akar. Talán valamiféle jövőbeli kormányzati szerep előkészítése reményében.

Tetszhet ez a mondat bármely jobboldalinak?

Már hogy a fenébe tetszhetne, amikor a magyar jobboldali attól jobboldali, hogy minden másfélét – de főképp minden baloldalit – elementárisan gyűlöl, és a saját Vezérét is csak azért imádja, mert azt ellenségverőnek látja. Következésképp az ilyen Hiller-féle ellenségei mondhatnak neki, amit akarnak: akár az egekig is dicsérhetik az ő imádott Vezérét, ő azt is csak egy rafinált, benyalási célú trükknek fogja látni.

És ami a legrémesebb, ez esetben ráadásul még igaza is lesz ebben.

Éppen ezért azt a kérdést már nem is érdemes föltenni, hogy vajon tetszhet-e ez a baloldaliaknak, netán a liberálisoknak – akik, ugyebár, Hiller és pártja saját bázisai lennének –, mert már hogy a fenébe tetszhetne, amikor hiszen ezt ők is látják.

Kinek fog tehát tetszeni Hillernek ez a mondata?

Legfeljebb annak a kupaktanácsnak, amely, ha volt ilyen a pártjában vagy a frakciójában, vele együtt kitalálta vagy csak jóváhagyta ezt az ócska manipulációját. Ha meg nem volt ilyen, hát akkor meg senkinek sem.

Mit is ért el akkor Hiller ezzel a mondatával?

Hű, hát végül is fantasztikus dolgot: egységet teremtett baloldaliak, liberálisok és jobboldaliak között, akik így most egyszerre undorodnak ugyanattól az undorító manipulációtól. Melynek lényege, hogy valaki még hazudni és a saját bázisát föláldozni is képes azért, hogy tessen a politikai ellenfeleinek.

Hát tényleg: hurrá.