Felkérték Lendvai Ildikót az MSZP vezetésére

A levélre Lendvai viszontválaszt küldött s mivel mindkettejük mély bölcsessége, megszívlelendőn felelős aggodalma több mint két poszt a közösségi oldalon, szöveghűen továbbítjuk olvasóinknak is.

 

Kedves Ildikó, tisztelt ex-pártelnök asszony!

 

Mint a kölcsönös tisztelet és demokratikus elkötelezettség oldalán álló két ember egyike szólítalak meg, kivételesen nyílt formában.

 

Ennek az oka a mélységes aggodalom, melyet pártod, az MSZP sorsa miatt érzek. Véleményem szerint az MSZP a legeslegutolsó pillanatban van, mielőtt komolyan vehető baloldali erőként végképpen kimúlik. S ha ez megtörténne, akkor a magyar baloldalra egy hosszú és keserves, meglehet szinte kilátástalan talpra állási folyamat vár.

 

Te 2010-ben méltánylandó módon kiadtad a párt vezetését a kezedből. Úgy vélem ez súlyos hiba volt. A későbbi fejlemények legalábbis ezt igazolják. Az utánad következő pártelnökök mind rosszabb teljesítményre ösztönözték az MSZP-t, s mára a kimúlás szélére juttatták. A magyar progresszió szertehasadozott, végzetesen megosztott, elveszítette így-úgy szavazótábora legalább felét. Az ország a valódi fasizmus felé araszol szinte megállíthatatlanul.

 

Úgy gondolom, hogy mind pártod, mind az ország érdekében szükséges lenne sajtólevelezői szerepkörödből kilépni, és újra és konkrét szerepet vállalni pártod irányításában. A jelenlegi kritikus helyzetben nemigen látok más lehetőséget, mint hogy a maradék MSZP-t valahogyan átlavírozzad a tetszhalotti állapotán, s valahogyan talpon tartsad hosszabb távra.

 

Az MSZP előtt ma 3 lehetőség áll:

 

1) a semmibe hullás, kiesés a rendszer parlamentjéből, és a szétfoszlás;

 

2) a rendszer kegyéből életben maradás és a hűséges álbaloldali báb szerepébe való belesüllyedés (személy szerint per ma ennek látom a nagy veszedelmét);

 

3) az azonnali újrakezdés, elvek és nem érdekek és pénztárcák és pénztárosok sodorvizében.

 

Ennek az embere lennél Te, olvasatom szerint. Van még annyi kraft benned és az MSZP törzs-szavazóiban, hogy ezúton is életben maradhasson egy baloldali párt. S ha életben marad és időt nyer, s az alapok egészségesek, akkor talán az egész progresszió is nyerhet ezzel.

Kérlek hát tisztelettel: fontold meg a fentieket. S ha netán hasonlóan látnánk a dolgainkat, akkor tégy legjobb belátásod szerint!

 

Üdvözöllek, s ha úgy alakul, mindenben támogatlak!

 

Lovas Zoltán

 

 


 

 

Lendvai Ildikó az alábbi válasszal indokolta álláspontját elegánsan:

 

Kedves Zoli!

 

Ugyan jó egy éve nem találkoztunk, de a közös célok és a kölcsönös megbecsülés okán a barátomnak érezlek, és nagyon tisztelem azt, amit egyszemélyes, de annál fontosabb, csüggedést nem ismerő vállalásként a demokrácia és a szolidaritás szellemének ébrentartásáért teszel.

 

Ezért talán elhiszed: nemcsak az udvariasság mondatja velem, hogy megtisztel a bizalmad. Abban a formában mégsem tudok eleget tenni neki, ahogy javaslod. Nem személyes okok, hanem éppen a közös ügy, a közös érdek tart vissza. nekem is remeg a gyomrom az aggodalomtól a baloldal jövőjéért, hiszen ez egybefonódott az életemmel.

 

Annál is inkább aggódom, mert ez most nemcsak az MSZP, nemcsak a baloldal, hanem a magyar progresszió, az ország jövője.

 

Sok új erő szerveződött a demokratikus oldalon, de úgy alakult, hogy egyiknek sem sikerült, ha egyáltalán akarták, az MSZP több százezres törzsszavazói táborát magához vonzani, azt pótolni vagy meghaladni. Ha ez a mag széthullik, az nem a többieket erősíti, hanem a magyar progresszió táborát gyengíti.

 

Hozzád hasonlóan én is a széthullásnál is nagyobb tragédiának, igazi szégyennek élném meg, ha a párt a rendszer kegyéből, vagy annak akaratlan tartozékaként élne tovább. A helyzetet tehát egyformán ítéljük meg. Talán azt látjuk másképp, hogy számos kudarcunk ellenére szerintem az MSZP jelenlegi elnöke és legjobb emberei ugyanígy ezt akarják elkerülni. Ezért szeretném őket - ha úgy tetszik, a párt jobbik énjét - támogatni.

 

Hogy miért nem erősebb pozícióból és több ambícióval, valamilyen vezető posztra törve? Mert azt hiszem, rosszat tennék vele. Igazságos vagy sem, de a magyar közvéleménynek elege lett a pártelitekből, a régiekből különösen. Mást akarnak, újat akarnak, és sok mindenben igazuk is van.

 

Magam is kritikus vagyok (ha nem is vetem el értékeit) a múltunkkal kapcsolatban, rólam pedig óhatatlanul ez a múlt jut az emberek eszébe. Az ú.n. elitellenes hangulat az egész világra jellemző. Ezért keresnek új szereplőket Franciaországtól Amerikáig, hol sikerrel, hol mellényúlva, de azokat keresik.

 

Ezért hiszem, hogy nem tettem rosszul, hogy 2010-ben lemondtam, 2014-ben pedig a hivatásos politikával is felhagytam. Persze azóta is politizálok, csak másképp, félcivilként. Ne vedd rossz néven, de továbbra is úgy gondolom, ezzel segíthetek jobban. De legalábbis nem ártok, mint ahogy egy nagy "visszatérés" ambíciójával bizonyosan tenném, azt is felrúgva, ami még megőrzendő.

 

Lendvai Ildikó