Egy népszerűtlen írás csak 18 éven felülieknek...

A tantárgynak természetesen semmi köze sem lenne a hittan nevű vallási apológiához, minthogy az egyes egyházaktól, felekezetektől teljesen független, világi tantárgyról lenne szó.

Ma, amikor – tetszik, nem tetszik – a napi politikát is vallási vonatkozású összefüggések határozzák meg (Nyugat-Európától Oroszországon át a Közel- és Távol-Keletig, Afrikáig, vagy mondjuk az USA-ig); amikor még a terrorizmus is vallási alapon működik; amikor a világon mindenütt meghatározó nemzetbiztonsági problémává válnak a vallások; amikor már egyes egyházak és felekezetek oly módon átpolitizálódtak, hogy szinte közvetlen módon és nagy hatékonysággal képesek beavatkozni a választási folyamatokba (az Egyesült Államoktól Oroszországon át teszem azt Magyarországig)...

Akkor az amúgy is meghatározó történelmi és kultúrtörténeti okok mellett, valamint a globalizáció kiváltotta fizikai közelség okán (amely – kerítés ide vagy oda – csak erősödni fog, úgy bizony!) létfontosságú lenne vallási stúdiumokban jártas szakemberek (gimnáziumi és egyetemi oktatók, kutatók, szociológusok, valláspszichológusok, valláspolitikusok, kultúrantropológusok, kisebbségi szakemberek, szakújságírók, szakpolitikusok, vallásokhoz értő közgazdászok, nemzetbiztonsági szakemberek és még hosszan sorolhatnám) egyetemi képzése.

Mindez azért jutott az eszembe, mert ma reggel két egymást követő beszélgetést volt szerencsétlenségem végighallgatni a Klubrádióban. Az egyik témája az volt, hogy Magyarország költ a legtöbbet az EU-n belül vallásra, a másiknak pedig – egy hazai konferencia apropóján – a muszlimok helyzete Magyarországon és Európában.

Egészen egyszerűen döbbenetes és bántó volt a két műsorvezető teljes felkészületlensége, inkompetenciája, holott – általuk fel nem fogott és meg nem értett – súlyos (vagy még annál is súlyosabb) kérdésekről esett (eshetett volna) szó.

Ilyenkor mindig, újra és újra megdöbbent az amúgy meglehet, szűkebb szakmájában vagy más területeken jól vagy kiválóan teljesítő, nyelveket tudó, világlátott hazai értelmiségnek a kiteljesedett vallási analfabetizmusa, süketsége és vaksága.