Budaházyt épp’ sebesen feltolja magának intravénásan a Fidesz

Látom ám, hogy az elmúlt napok során a kormány által fenntartott és kistafírozott kormánypárti, kormányhű kormányanálba bebútorozott fórumok, a Magyar Időktől a Schmidt Mária által tulajdonolt és a Lánczi András fia, Lánczi Tamás által lőszerkesztett (semmi elütés!) Figyelőn át az egészről részletesen beszámoló Origóig, pár nap leforgása alatt itt is, ott is felbukkant és hosszú, részletes, „exkluzív” interjút adott az a Budaházy György, akit első fokon a bíróság 13 év fegyházbüntetésre ítélt (ún. Hunnia-per), bűnszövetkezetben elkövetett terrorcselekmény, továbbá testi sértés és erőszakos kényszerítés vádjával, s akinek a pere immár másodfokon az elkövetkezendő napokban folytatódik. (Emlékeztetőül: Magyarok Nyilai; Molotov-koktélok politikusok házaira, nyaralóira, melegbárra, a XIII. kerületi Broadway-jegyirodára; egy televíziós személlyel szembeni erőszakos támadás stb.) 

 

Azon túl, hogy Budaházy részletes eligazítást adott a Fidesznek abban a vonatkozásban, hogy mi lenne jó és üdvös a pártnak, miként kellene őt – az elsőfokúhoz képest természetesen sokkal enyhébb módon – elítélni, hogy a Fidesz megszerezze a radikálisok teljes szimpátiáját és támogatását, túl ezen, Budaházy mindegyik fórumon kapott az alkalmon, s oroszlános bátorsággal zengte a Fidesz dicsőségét, vakmerő hősiességgel hangsúlyozva, hogy 1990 óta magasan az Orbán-kormány a legeslegjobb, továbbá néhány simogatóan kedves szó erejéig himnikus strófákban emlékezvén meg a nemzeti konzultáció intézményéről, s még arra is kitérve, hogy a Jobbik „elgyurcsányosodott”, azaz mérsékeltebbé, következésképp a nemzeti radikálisok számára immár elfogadhatatlanná vált. 

 

Vagyis a kormánypárti, kormányközeli, kormánykitartott faliújságok és szócsövek Budaházynak biztosítanak fórumot arra, hogy hősünk sztentori hangon zenghesse április 8. küszöbén az Orbán-kormány pompás dicsőségét, s Budaházyt szócsőként felhasználva mutassanak rá a Jobbik elfogadhatatlan mérséklődésére, s a Jobbikot immár jobbról előzve az echte nemzeti radikálisok Jobbiktól való eltávolodására, azaz arra, hogy a tékozló fiú piciny otthontalansága után ezek a radikálisok végre familiáris melegségre lelhetnek a remekül teljesítő Orbán-kormány háza táján és akolmelegében.

 

 

És csak emlékeztetőül: ez az a Budaházy, aki egyszer egy olyan pólóban feszített a remek Echo TV stúdiójában, amelyen egy figura egy Dávid-csillagot hajított a szemetesbe, s ez az a Budaházy, aki talán ugyanebben a televízióban elmondta, hogy a vészkorszak idején elpusztított magyar zsidók és cigányok nem is voltak magyar emberek. 

 

Engem most leginkább az érdekelne, hogy azok az egyházi vezetők, akik a Jobbik közeledését elutasították, arra szólítván fel a Jobbikot, hogy mindenekelőtt tegyék meg a megbánás elengedhetetlen gesztusait, s azok az egyházi vezetők, akik ilyen vagy olyan megfontolásból a Fidesz vagy annak egy-egy képviselője melletti egyértelmű fellépés példájával álltak a széles nyilvánosság elé, most ugyanerről hogyan gondolkodnak? Budaházy kormánylapokban megjelent intelmeiről, a nemzeti radikálisoknak a „mérsékelt” Jobbiktól való eltávolodásáról, s arról, ahogy a radikálisok a Fidesz féltő-óvó szárnyai alatt új otthonra lelnek. Ha Budaházy szerint a Jobbik „elgyurcsányosodott”, akkor a fentiek értelmében a Fidesz „elnemzetiradikalizálódott”. 

 

És mi a véleményük arról, hogy mindehhez a Fideszhez sírig hű és a Fidesznek mélységesen elkötelezett sajtó biztosít pár nap leforgása alatt többször is széles fórumot?