„Besúgórock”, spiclik, elárult szabadság – ennyi maradt 30 év után a „Szabadság Napjából”

A Hősök terén vasárnap délután, háttal a hajdani jugoszláv követségnek, ahova annak idején Nagy Imre és társai próbáltak menedéket találni a bosszúra szomjazó ex-.elvtársak ellen, 1-200 magyar demokrata ember tiltakozott a „kifacsart emlékezet, a rendszerhű dalnokok éppen elkezdődő hamis koncertje ellen” – amint tudósítottak minderről azonnal a résztvevők a közösségi oldalakon.

A demonstráció szervezői (Donáth László, Eörsi László, Jánosi Katalin, Rainer M. János, Rajk László, Ungváry Rudolf, Vásárhelyi Mária) és a hozzájuk csatlakozó közel 200 ember egy molinót emelt fel, amely az 1989-es ravatal díszletét ábrázolta és arccal a Műcsarnok felé fordulva egy perces néma „megállással” adóztak 1989 emlékének. Az esemény csak pár percig tartott, utána a résztvevők elhagyták a helyszínt.

Történt mindez annak kényszerére, hogy a 30 éve még történelmi pillanatként értékelt rendszerváltó nap hivatalos kormányzati einstandjára megrendezett állampárti ünnepelgetés résztvevői 60-70 éves kiöregedett rockzenészekkel próbálták fellazítani a jelen kormánypárt hajdan rendszertváltónak vélt politikusai önnön elszámoltatásukat, amivel tönkretették az országunkat. 

A kormánypárt és az ország történelmi mélyrepülését mi sem bizonyítja jobban, hogy a szűk ezerfős közönség előtt kínlódó állami rockesemény jeles vendége volt az a Vikidál Gyula, aki az apropóként szolgáló 30 évvel ezelőtti politikai berendezkedés belügyi besúgójaként jelentett többek között a tegnap esti eseményen konferáló Nagy Feróról. Is. Aki már mindezt megbocsátotta.

Mindeközben a zsúfolásig megtelt Bazilika előtti téren a nem kifejezetten kormánykedvenc Fischer Iván vezette Fesztiválzenekar adta elő hatalmas sikerrel Beethoven VII. szimfóniájának 2. tételét az immár ötödik alkalommal megrendezett TérTáncKoncert elnevezésű ingyenes szabadtéri programját, amelyen idén 400 gyerek és fiatal táncolt együtt.

A koncertre az ország 22 pontjáról érkeztek a gyerekek Drávafoktól Sajószögeden át Tiszaszalkáig, van köztük roma és nem roma, sok a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, de egy budapesti elitgimnázium tanulói is fél éve készülnek a fellépésre.

Így ünnepelte a tudathasadt Budapest július 16-án a 30 évvel ezelőtti szabadság eljöveteleként vélt napot. Azt mindenesetre minden szerepét tévesztett autoriter rezsimdiktátor figyelmébe ajánlanánk, hogy Nagy Imre gyilkosa, a kádár-rendszer névadója azon napon halt meg, amikor 40 évvel a kivégzése után áldozatát rehabilitálták.

Mondani szokás, hogy az internet nem felejt – a történelem viszont kíméletlen bosszút is áll, tehetjük hozzá komoran.

(szabadhir.hu; kép: origo)