Az ellenzék felelőssége – NEM beülni a parlamentbe május 8-án

Nyugodt és okos ember volt, az biztos. Fellépett az emelvényre. Lassan körbenézett, és halk, mély hangon üdvözölt mindenkit. Majd a lényeggel kezdte: kedves barátaim, ellenzékváltó hangulat van.

Azért mert Európa legrosszabb kormányát, nem lehet Európa leggyengébb ellenzékével leváltani.

Azért mert pártjaink három választáson buktak el. Világos megbízásuk volt, de csak saját magukkal törődtek.

Ellenzékváltó hangulat van, mert két és fél millió ember képviselet nélkül maradt. Évek óta nincs hangunk, nincs sikerünk, és semmiben sem lehet igazunk, és az elnök urak és hölgyek ebből keveset hallottak meg.

De van ennél is rosszabb: az ellenzéki vezetők 8 év alatt egyetlen centit sem nőttek. Nem tanultak, nem okosodtak, nem készültek a feladatra, nem lettek bátrabbak és nem lettek becsületesebbek.

Az ellenzéki vezető leginkább a tévéstúdiót szereti, ahol az egó táncolhat. Valószínűleg nem tudja, hogy minden mondatából az őszintétlenség süt. Minden mondatából érződik a fájdalmas középszer, a kisvonalúság. A kisvonalúság az, amikor sohasem látsz túl a személyes érdekeiden. Amikor nincs közjó, csak egyéni érdek. Nincs elv, értékrend. Nincs jóindulat, méltóság, vagy tapintat, nincs semmi, amit becsülhetnénk.

A gond az, hogy az ellenzéki vezető ebből nagyon keveset ért. Ő úgy tudja, hogy heroikus küzdelmet folytat értünk. Nem látja, hogy egy alternatív világban él. Nem látja, hogy ami a politikát illeti, az ő mentális térképe, alapvetően eltér a mienkétől. Röviden: nem tanulta meg megérteni, hogy mit akarunk, és hogy a jó politika rólunk szól és nem őróla.

Mindezt azért mondtam el, hogy érthető legyen: Orbánt csak erős és nagyon másmilyen ellenzékkel lehet legyőzni.

Mit tehetünk?

Itt van a következő teszt: vajon az ellenzéki politikusok felveszik a parlamenti mandátumot, vagy képesek ellenállni a csábításnak. Vagyis nem állnak be asszisztálni Orbán mellé. Nem válnak egy ormótlanul igazságtalan rendszer kollaboránsává.

Ha a pénzt, vagy a látszólagos befolyást követik és nem a szavazóikat, akkor a következőt tehetjük.

Bizalmat és lehetőséget adunk új, parlamenten kívüli alakzatoknak. Elsőként a civil mozgalmak jutnak eszembe. Bár a civil mozgalom még kezdetleges és megosztott, de így is már túlnőtte az ellenzéki pártokat. Több az erejük, több a hitelük, és van integritásuk.

Orbánnak semmi gondja az ellenzéki pártokkal. Kiszámíthatóak, rutinszerűen válaszolnak minden ellenséges hívó szóra, és pontosan úgy cselekszenek, ahogy a Fidesznek jó. A civilek azonban veszélyesek, megmozdíthatják egész Budapestet. Orbán őket akarja kiszorítani a politikából. Első lépésként pontosan ez az, amit ne engedjük.