Aki politikus, az már nem civil

A politikus hatalommal rendelkezik és ezért speciális felelősséggel tartozik az őt megválasztó szavazók felé. Ha az említett politikus a kormány tagja vagy kormányzati megbízatása van, akkor még több hatalommal rendelkezik, és még több felelősséggel tartozik a nemzetért.

 

A politikusokra vonatkozó speciális elvárásokat és szabályokat az elmúlt 16 évben rendre áthágták, olyannyira, hogy végül már fel sem tűnt számunkra, ha egy politikus kilépve szerepéből magánembernek láttatta magát, és úgy tett, mintha nem vonatkoznának rá a hatalom birtoklásával együtt járó korlátozások.

 

Milyen felelősségre gondolok?

 

Számon kérhetőség, a sajtó és az ellenzéki politikusok kérdéseire vonatkozó válaszadási kötelezettség, a polgárokkal szembeni alázat, nyitottság, a felőlük érkező kritikai észrevételek meghallgatása, eltűrése, az azokra adott felelős és kulturált reakció, a folyamatos elérhetőség, megszólíthatóság, a tevékenységére, a díjazására, a vagyonosodására, professzionális kapcsolati hálójára vonatkozó teljes körű transzparencia, vagyis, hogy kikkel folytat megbeszéléséket, mikor, hol és hogyan, mivel utazik, milyen osztályon, milyen szolgáltatásokat vesz igénybe, kitől és miért, hogyan fogalmaz, miről beszél, milyen témákat érint, és milyeneket nem, mit tervez, milyen ügyekben aktív, hányszor szólal fel a parlamentben, hogyan szavaz, milyen társadalmi ügyekben vesz részt, milyen politikai célú reklámokat készít, kiket bíz meg a reklám elkészítésével, kiket szerepeltet a reklámban, és hol jelenteti azt meg, hogyan beszél, kikkel beszél, miért beszél, miről beszél, hogyan viselkedik a nyilvános helyzetekben, milyen példát mutat, mi mellett áll ki, és mit utasít el és így tovább a sor szabadon folytatható.

 

A politikusnak természetesen joga van a magánélethez is, nem minden cselekvése nyilvános. Ezzel együtt akkor is meg kell értenünk, ha alapvető kulturális fordulatot szeretnénk a politika világában, akkor következetesnek kell lennünk, és erre a következetességre kell felszólítani a képviselőinket, a kormány tagjait, a minisztereket, államtitkárokat és kormánybiztosokat is.

 

Ez nem követelőzés, ez nem terrorizálás, ez a köz alapvető érdeke.

 

A magyarországi politika és közélet romokban hever, és ezért száz százalékban a korábbi kormányokat, de elsősorban Orbán Viktort terheli a felelősség. Elsősorban ő volt az, aki létrehozta a következmények nélküli politizálás törvényi és morális kereteit.

 

Magyarországon a politikusokkal olyan messzire szaladt el a ló, hogy azt szabad szemmel már alig látni. Ezek tényleg mindent megengedtek maguknak a szabad rablástól a kiskorúak kihasználásáig. Innen kell visszatornázni a politikusok renoméját, hogy az újra hiteles és tiszteletreméltó lehessen. Ezt elsősorban nem a rajongás, a feltétlen védelem, az egyet nem értők verbális abúzusa fogja lehetővé tenni, hanem a konstruktív kritika, a következetes kontroll.

 

Tisztában vagyok vele, hogy a Fidesz és a Mihazánk vérszomjas pribékjei alig várják, hogy az új kormány torkára tapossanak. Az ő gyűlöletből fakadó, racionalitást nélkülöző fröcsögésüktől meg kell óvni a frissen megválasztott döntéshozókat, és a kormány tagjait.

 

Tisztában vagyok azzal is, hogy az új vezetőknek időre van szüksége, hiszen nagyon sokan életük első napjait töltik nagyon magas és felelősségteljes pozíciókban. Nem kétlem a jó szándékot, és magam is nagyon bizakodó vagyok és támogató. Igyekszem megválogatni a szavaimat, és a mondandót. De ettől függetlenül mégis azt gondolom, hogy ahogy az új kormánynak, úgy nekünk szavazóknak is tanulnunk kell az új szerepünket: polgárokká kell válnunk.

 

Magyarország most arra kapott esélyt, hogy a szanaszét alázott emberek végre polgárokká váljanak. A polgár legfontosabb ismérve: az autonómia. Autonóm polgárként kell viselkednünk a politikusainkkal szemben. A polgár nem fröcsög, de nem is rajong. Kérdez, tájékozódik, figyelmesen olvas, hallgat, majd reflektál, hozzászól, figyelmeztet, kritizál, kontrollál, jogaival bátran él.

 

Magyarország újraépítése folyik, minden hozzászólásunk ezt az építkezést segíti elő. Ha a kormányt túlszeretjük, szolgákká válunk, ha a kormányt anyázzuk, akkor a káoszba kergetjük magunkat és az országot. Meg kell találnunk a középutat.

 

Nekem sem megy könnyen, én is traumatizált vagyok, mint több millió magyar. Próbálkozunk, tanulunk, fejlődünk, akárcsak a politikusaink, akikben bízunk, és akiknek a munkáját – saját érdekünkben – segítjük és egyben kontrolláljuk. 

 

Ha eredményt érnek el, ismerjük el, ha pedig hibáznak, ne rejtsük véka alá, és ne is mentsük fel őket. Csak így erősödhetnek meg, csak így válhatnak alázatos, de öntudatos vezetőkké.