 |  |
Aki megismételhetetlenül meghatározta a Kádár-kor kisemberét
Valahol Básti Lajosnak köszönhetjük, hogy Hofi Gézából végül nem lett színész. Amikor ugyanis a gimnázium után jelentkezett a színművészeti főiskolára, Básti felvételiztette. Hofi egy Petőfi-verssel készült, még arra is volt ideje, hogy elmondja. Aztán Básti kipenderítette. Utólag nézve, jó volt ez így, hiszen a színész Hofi helyett kaptunk egy ragyogó komikust.
Persze ő nem így élte meg, éveken át a kőbányai porcelángyárban dolgozott és álmodozott. Arról, hogy egyszer mégis színpadra állhat. Aztán 32 évesen berobbant a köztudatba, a rádióban elhangzó Táncdalfesztivál-paródiája (1968) mindenkit levett a lábáról.
Ekkor már házas ember volt, a nagy szerelmét, Vnoucek Margitot egészen fiatalon, 23 éves korában vette el feleségül. Hofit megismerte és megszerette az ország. Nagyon értette és érezte az átlagember életét, gondjait. A politikusoknak, a rendszernek oda mondogató stílus csak később lett a sajátja. A közönség merésznek tartotta a poénok egy részét, ők legalábbis a munkahelyükön nem próbálkoztak volna hasonlóval.
Hofinak ellenben nem volt félnivalója. A pártházban egyáltalán nem érezték rendszerellenesnek. Sosem állította magáról, hogy forradalmár, vagy éppen ellenzéki. Ő humorista volt.
Ellenben a rendszerváltás mégsem jött jól neki. A poénok már nem úgy ültek, mindenki bátrabb lett egy kicsit. Az igazi nagy törést viszont az életében a felesége halála jelentette 1995-ben. Harminchat, együtt töltött év után, súlyos betegség következtében halt meg az imádott asszonya. Az utolsó hetekben már olyan rossz állapotban volt, hogy a kórházi ágyánál virrasztó Hofit sem ismerte meg.
Aztán évekkel később, egy véletlen folytán - rossz számot tárcsázott - Hofi megismerte a nála húsz évvel fiatalabb Ildikót, aki aztán a második felesége lett. Nagy szerelem lett a félretárcsázásból, de csak hét év adatott meg nekik. Hofi még 1990-ben kapott szívrohamot (harminc kilót fogyott, mert élni akart), később a szemével akadtak gondok, de aztán így is váratlanul korán, 65 éves korában hagyott itt minket 2002-ben.
Ha valaki a régi rendszert akarja megérteni, annak elég megnézni egy Hofi-előadást. Fura kis rendszer volt. Élhettünk, nevethettünk, volt banán meg kubai narancs és piros Lada meg sárga Wartburg és volt egy megmondó emberünk, aki viccet csinált a rendszerből.
Nevettünk.
Még ha sokszor sírni is lett volna kedvünk.
Nyugodj békében, Hofi Géza!