A Páneurópai Piknik apropóján megtippelhetjük, miért is kell(het) annyi stadion Orbánnak

Mond még valamit az a két név, hogy Chile, Santiago-stadion...?

 

Igen, gonoszak vagyunk és gerjesztjük a rémhíreket ráadásul pont azon a napon, amikor a világ, de legalábbis Németország és a hajdan Magyar Köztársaság mai vezetői a 30 évvel ezelőtti, történelminek számító határnyitást ünnepelik, amelyről miniszterelnökünk legnagyobb sajnálatára a történelem lapjai magyar részről egy „pufajkásként” elkönyvelt, önnön privát elvein túllépni képes államférfi, bizonyos Horn Gyula és a politikai józanság mértékén működő miniszterelnök, Németh Miklós kezdeményezett.

 

S tették mindezt annak felismerésével, hogy a keleti blokk kommunista-szocialista politikája, amelyben addig évtizedeken át hittek, végzetesen bukott a történelem színpadán s a Páneurópai Piknik néven fennmaradt kelet-nyugati nyitásnak, amely a mai napig meghatározza, de legalábbis szimbolizálja Európa egységét a „ Vasfüggöny” képletes és valódi lebontásával, addigi elveik átértékelése mellett szabad utat engedtek s ezzel együtt a berlini fal leomlásának. S mindehhez Orbánnak semmi köze sem volt, legnagyobb sajnálatára.

 

 

Történt mindez akkor, amikor a már javában kifelé vonuló szovjet csapatokat Magyarország jelen miniszterelnöke bátran seprűzte szóban a Hősök terén s ma ismét önnön fejére helyezteti a történelemformáló hős szerepének járó babérkoszorút a Merkellel közösen tartandó határnyitásra emlékezve.

 

Egy olyan országban, ahol három éve 400 milliárdot költött állampolgárai pénzéből azok megkérdezése nélkül egy másik határzár értelmetlen és szégyenteljes megépítésére. Nagyjából ennyi Orbán történelmi lábnyoma az elmúlt kilenc év után az ország s polgárai arcán: szögesdrótot húzott fel és visszahívta az oroszokat.

 

S ha már a mai nap erre alkalmat is ad, bármennyire is ellenkezik, mármint miniszterelnökünk ennyiben nagyjából össze is foglalható, amit Orbán maga mögött hagy a jövő történelmi széljegyzetén: szögesdrót és stadion.

 

A szögesdrótról már megmagyarázták, hogy a kommunista szögesdrót rossz szögesdrót, a neohorthysta restaurációé, mait Felcsútról magával hozni volt képes mint politikai innováció, na az meg jó szögesdrót. Amint egy hajdani MDF-es politikus, akit a ma ünnepelt Páneurópai Piknik egyik ötletgazdájaként tartanak számon,mindezt később úgy magyarázta, hogy a az akkor „lebontott” határzár még ellenünk épült, a mostani pedig már értünk. Értjük, ilyen a politikai arculatváltás fejlődéstörténete, annyi baj legyen.

 

A nagyobb gond, hogy ma már mindezt az azóta felnövő generációk egy jelentős része kész tényként értelme(het)i, mivel ebben nőttek fel s szocializálódtak. Amint évtizedeken át nőttek fel generációk annak tudatában, hogy József Attila egy proletár költő Kádár János pedig az apánk, aki szereti a krumplilevest.

 

De kanyarodjunk vissza a címben sejtetett gonoszkodó feltételezéshez.

 

 

Az 1997 óta Kínához tartozó, de számos területen független Hongkongban júniusban robbantak ki zavargások egy olyan törvénytervezet miatt, ami lehetővé tette volna, hogy a hatóságok kiadjanak Kínának egyes gyanúsítottakat. A tüntetések azóta is tartanak, százezrek, milliók demonstrálnak az utcákon a mai napig.

 

Egy, a napokban készült műholdfelvételen jól látszik, amint a Kínában lévő, Hongkonggal határos  Sencsen futballstadionjában több száz katonai teherautó állomásozik.

 

A kínai állami média tudósítása szerint csupán gyakorlatozni érkezett a hadsereg a határra és a megerősített katonai jelenlétnek nincs köze a hongkongi tüntetésekhez.

 

 

1973. szeptember 11-én Augusto Pinochet tábornok katonai puccsot hajtott végre Chilében s aznap állítólag öngyilkos lett az akkori elnök, Salvador Allende, míg az elnöki palotát bombázták. A politikai hajtóvadászat és véres megtorlások kapcsán tízezreket tartottak fogva a kvázi koncentrációs táborként használt Santiago „Nemzeti” stadionjában.

 

A ma ünnepelt Páneurópai Piknik magyarországi érintettsége semmilyen összefüggésben sem említhető sem a kínai, sem a chilei példával, mindez nálunk elképzelhetetlen. Amint 1989-ben, a Vasfüggöny lebontásakor szintúgy elképzelhetetlen volt, hogy a másik oldalon a magyar kormány épít fel egy hasonlót és visszaédesgeti az oroszokat az országba.

 

(forrás: szabadhir.hu)