25 év után elmenekül Magyarországról a menekült orvos

Alotti Nasri keserű búcsúját az egyik betegének rokona tette ki a Facebookra, azt viszont nem tudja, hogy néhány óra után miért tűnt el onnan, de a Zala Megyei Szent Raffael Kórház szívsebésze az Indexnek elismerte, hogy csütörtökön az ő felmondási levele került nyilvánosságra. Az orvos 25 évig dolgozott a zalaegerszegi kórházban, ahol 1997 óta vezette a Szívsebészeti Osztályt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy júniusban egy 48 éves férfi meghalt az osztályán.

 

Búcsúlevelét alább szöveghűen közöljük:

 

„Tisztelt Főigazgató Asszony!

 

Nemsokára, augusztus elsején lesz 25 éve, hogy Papp Lajos professzor úr vezetésével tizenegyen áttelepedtünk Budapestről Zalaegerszegre, egy nemes cél megvalósításáért.

 

1994-ben egy reménytelennek tűnő álom megvalósult, s Zalaegerszegen a szívsebészeti ellátás igaz történetté, legendává vált sok ismert és ismeretlen ember tisztességes erőfeszítésének, munkájának köszönhetően. Nem volt egyszerű ez a történet, azonban tagadhatatlan, hogy a maga nemében egy igen erős inspiráló erőt adott a helyi és a környékbeli egészségügyi ellátásnak.

 

Ma már ez a történet ismét beigazolja, hogy a kivételesnek számító események varázsa nem csak megtörténésükben, de leginkább megtartásukban rejlik.

 

Hosszú ideje Ön is tanúja kórházunk szívsebészeti osztályát folyamatosan érő, egyre fokozódó belső feszültségeket okozó személyi és tárgyi hiányosságoknak. Ezekről a hiányosságról hivatalosan Önt mindig tájékoztattam. A zökkenőmentes, beteg- centrikus és folyamatos ellátás biztosításáért a betegek és a kórház érdekeit szem előtt tartva, fegyelmezetten és önzetlenül  tanúbizonyságot  tettem együttműködésemről.

 

Annak ellenére, hogy Ön iránt kellő tiszteletet, munkájához megfelelő megértést és támogatást mindig biztosítottam, az utóbbi hónapokban egyre jobban azt tapasztalom, hogy egy válaszfal, egy bizalmi válság van kettőnk között, melynek konkrét okát az Ön részéről egyelőre nem tudom.

 

Az elmúlt 25 év során a szívsebészeti osztályt sok külső és belső feszültség érte. Ezeket tudtam kezelni, és mindig helytálltam. Azonban be kell vallanom, hogy bizalommentes légkörben már képtelen vagyok ugyanazt csinálni.

 

Számomra érthetetlen volt, hogy Ön passzív hozzáállást tanúsított Dr. Vígh András főorvos múlt havi távozásának ügyében, annak ellenére, hogy konzultációink során világossá vált, hogy komoly működésbeli zavarok fognak jelentkezni az osztályon, főleg az orvosi ügyeletek terén. De még érthetetlenebb volt számomra az ismételt passzív hozzáállása, amikor orvos igazgató úron keresztül tudomást szerzett az én szóban bejelentett távozásom szándékának közvetlen okáról, melyet most írásban röviden közlök.

 

Júniusi szabadságom ideje alatt közreműködésemmel a szívsebészeti osztályra egy sürgős szívműtétet igénylő beteg felvételt nyert. Indokolatlan egy hét tartózkodás után, műtétre várva a beteg meghalt. Ez a történet nekem komoly lelki válságot okozott, miután az esetről munkatársaimtól nem kaptam meggyőző érvekkel támogatott kielégítő választ, mellesleg érthetetlen volt számomra, hogy szóbeli közlésem ellenére Ön és orvos igazgató úr az ügyet semlegesen kezelték. Elvártam volna legalább egy belső vizsgálatot az ügyben.

 

A történtek után két komoly gondolat gyötört. Vajon jobb lett volna, ha csöndben maradok, s nem csinálok ebből ügyet, mondván úgy is tele van az egészségügy hasonló esetekkel, legfeljebb ha a beteg hozzátartozói beperelik a kórházat, a bíróságon majd kitalálok egy kegyes hazugságot. Vagy kockára téve a szakmai egzisztenciámat, családom biztonságát  félre állok, mert tovább nem tudok ebben a feszült, bizalommentes légkörben dolgozni. Az utóbbit választottam.

 

Így, a fentieket figyelembe véve, 2019. szeptember 4-től közalkalmazotti jogviszonyom közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezem.

 

Tisztelt Főigazgató Asszony!

 

1984-ben letett orvosi eskümhöz hű maradtam. A betegembert alázattal, s tisztességesen szolgáltam. Munkámat maximális önelvárásokkal, szorgalmasan és komolyan végeztem. Zalaegerszegre történt jövetelemkor az én tőkém az emberekbe vetett hitem és az emberek iránt tanúsított igazságérzetem volt. Igazságérzetem máig megmaradt, azonban az események óta az emberekbe vetett hitemet folyton megkérdőjelezem. Szenvedek miatta.

 

Nagyon sajnálom, hogy a rólam alkotott véleménye nem a fegyelmezett magatartásomon és a szívsebészeti osztály magas eredményeinek objektív adatain alapszik. A híresztelések ellenére ismét tájékoztatom, hogy augusztusi szabadságom idejét új munkahely keresésére fogom fordítani.

 

Tisztelettel:

 

Med habil. Dr. Alotti Nasri - osztályvezető főorvos, egyetemi docens”