Hanyas vagy? ’72-es?

Akkor mi fél szavakkal is megsértjük egymást.

 Azt mondom, panel. Azt mondod, proli. Pedig mesélted, mennyire örültek a szüleid, hogy a városba költözve már nem kútról kellett húzni a vizet. Igaz, lépcsőn jártunk a negyedikre (Icát vittél fel?), de erősödött a vádlink.

Erkély helyett csak „loggia” volt, belső kert helyett utcai játszótér, viszont még összejártunk a szomszédokkal. Még a tévében is szomszédok voltak.

Azt mondod, kultúr-, azt mondom, sznob. Te úgy emlékszel, akkor az volt a jó, hogy nem áradt a tévéből az amerikai kultúrmocsok. Én úgy emlékszem, a fél sörösdoboz-gyűjteményed odaadtad volna egy Rambo 2 VHS-kazettáért. És hiába ment a Röpülj Páva, akkor még egy forró rágógumi is jobban izgatott.

Azt mondod, Hunga-, azt mondom ria. És nem rista. Szerettük Fenyőt is, de még Karácsonyt is. Emlékszel apád LGT bakelitlemezeire? Meg anyád Shakin Stevensére? Meg a nővéred walkman-jére, az agyonjátszott Beatrice-kazettákkal?  Azt mondod, sámán, azt mondom, Waszlavik. Szerinted Pataki. Hogy az UFO is csak egy együttes volt?

És Nemere? Meg a Galaktika? Az Alapítványról akkor még nem a pénzmosás jutott eszünkbe. Tényleg, mit olvasol mostanában? Pénzt? Akkor még Vernét, meg Rejtőt. A Nobel-díjat még makaó nevű kártyajátékon nyerték, nem a norvégok adták az EU-nak.

Apropó, EU: azt mondod, az is csak egy unió, mint a szovjet? Azt mondom, igen, meg az Egyesült Arab Emírségek, meg az U.S.A. Hogy az EU-nak vége, legjobb, ha elhagyjuk a süllyedő hajót? Oké, de a hajó aljáról csak lefelé tudsz úszni. Emlékszel az első nyugati utunkra? Szerinted Brucknál már a fű is zöldebb volt, igaz? Ha akkor azt mondják, hogy tizenöt év múlva EU-tagok leszünk, és nem KGST…

Ma nincs elég magyar termék a polcokon, mindent eláraszt a külföldi áru? Az unió selejtje? Akkor a magyar termékeket szidtad. Azt mondod, túl sok a sárga? Hogy minden kínai? Akkor a japán hifitorony volt életed álma. Meg a számítógép. Azt mondtad inter…? Azt mondtam, Juve. Internet helyett a vonalas telefonra vártunk, de előbb lett mobilunk. Emlékszel az első computeredre? Igen, az a 8 bites ZX Spectrum! Nem, az Amiga már későbbi. Azt mondod, az olyan is volt… Azt mondom, igen, volt olyan is.

Emlékszel, nekünk is Skoda 100-asunk volt? Már nem is érted, hogy lehetett azzal közlekedni? Elmondom: olcsó benzinnel. Igen, mondod, de túl messzire nem jutottunk vele, most meg Thaiföldön nyaralgatsz. Igazad van, Thai nem Tahi.

Hogy Thaiföldön igazán jó a szex? Emlékszel, még fekete-fehér fotók jártak körbe, meg vetkőztetős tollak. Aztán ronggyá olvasott pajzánságok meg agyonnézett videók, jobb kézről jobb kézre adott újságok. És amikor apukád megtalált egyet az asztal alatt? Naná, hogy elkobozta! Meg a pikáns divatfotók a presszóban, ott a flipperek fölött. Meg a naptár az autószerelőnél, a Fradi-kép mellett.

Még volt magyar foci. Ma is van? Még olyan VB-selejtezőt néztünk a Népstadionban, ahonnan ki is jutottunk a VB-re. Tíz évesen láttam az első VB-meccset: 10-1-re győztünk. És apám Albertéket sírta vissza, nagyapám Puskásékat, mert az nem kunszt, hogy El Salvadort megalázzuk. Azt mondod, Mexikó? Inkább nem mondok semmit.

Hanyas vagy, ’72-es? Akkor még vagy kommersz vodkával kezdtél, vagy Kőbányaival. És jobb esetben Sophival. Hogy tizenévesen még siettem, hogy tízre hazaérjek? Hogy volt, aki inkább már kilenckor lelépett, csak ne kelljen velünk berúgnia, elég volt egy alkoholista is a családban? Igen, mi még igyekeztünk eleget tenni a szüleinknek. Ma szülőként mire vágysz? Olyan gyerekre, akire felnéznek a többiek, vagy olyanra, aki felnéz Rád? Hogy nem néz fel Rád, mert más pártra fogtok szavazni, amikor 18 éves lesz?

Azt mondod, politika? Hagyjuk, mert fél szavakkal is megsértjük egymást.

És ezt mi hagyjuk? ( Benedetti)