Modern korunk népbetegsége, a kiégés

Az állandó teljesítménykényszer börtönében

Kiégésről akkor beszélhetünk, ha a lelkünk “energiaraktárai” egyszerűen kimerülnek a túlhajszoltságtól. S hogy ez mikor fordulhat elő? Sajnos manapság gyakrabban, mint gondolnánk. 

A legtöbb ember ugyanis állandóan elfoglalt. Reggeltől estig dolgozik, túlórázik, plusz műszakokat vállal, vagy hazaviszi a feladatai egy részét, hogy otthon, a szabadidejében is a munkával foglalkozzon. Ezt csak tetézi, ha az adott munkakör nagy felelősséggel és sok stresszel jár, mert például emberéletekért kell felelni, vagy pénzügyekben komoly döntéseket hozni.

Amikor elkezdünk egy foglalkozást űzni, vagy felvesznek az áhított munkahelyre, akkor eleinte teli vagyunk lelkesedéssel, és mindenkinek meg akarjuk mutatni, hogy képesek vagyunk folyamatosan 100%-ot, vagy még annál is többet nyújtani. Arról pedig nem veszünk tudomást, hogy mindez mennyire kimerítő.

Előbb-utóbb azonban a motivációnk csökken, és bár továbbra is lelkiismeretesen dolgozunk, de már nem tölt el örömmel, hogy a munkánkat végezzük. Az eddig izgalmasnak tűnő kihívásokat már csak egy plusz problémának látjuk és egyre nehezebben birkózunk meg a ránk háruló teherrel.

Végül már ott tartunk, hogy elegünk lesz az egészből, nem tudunk koncentrálni, kimerültek, kedvetlenek leszünk. Ezek a kiégés első jelei. 

Mi történhet, ha továbbra sem változtatunk?

Eleinte csak a lelkesedésünk tűnik el, később pedig már konkrétan a pokolba kívánjuk az egész munkahelyünket, miközben energiátlannak, levertnek érezzük magunkat. Vannak napok, amikor alig tudunk kikelni az ágyból, állandóan fáradtak vagyunk, éjjelente viszont álmatlanul forgolódunk.

Ezen a szinten már mindenképp változtatni kell az életünkön, ami természetesen nem könnyű. Ha egyedül nem megy, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni! Súlyos esetben arra is szükség lehet, hogy a megszokott környezetből kiszakadva, egy több hétig tartó intenzív terápiában részesüljünk. Erre a Swan Lake Központban is van lehetőség, ahol a kiégésben szenvedő páciensek gyógyításával is foglalkoznak. 

Hogyan lehetünk újra kiegyensúlyozottak?

Akár szakértő segítséggel, akár önerőből lépünk a gyógyulás útjára, nagyon fontos, hogy kitartóan és következetesen változtassunk. Először is csökkentenünk kell azoknak a helyzeteknek a számát, amelyek kifárasztanak.

Tartsunk sűrűbben szünetet a munkában, vegyünk ki gyakrabban szabadságot, és ne vállaljunk több túlórát! Ne feszegessük folyton a teljesítőképességünk határait, néha lazítsunk egy kicsit, és tanuljunk meg nemet mondani!

Legyen egy meghatározott rutinunk, és állítsunk fel magunknak világos szabályokat: például otthon már nem foglalkozunk a munkával, és minden nap szakítunk egy kis időt a hobbinkra!