 |  |
Vadkacsák, vizenjárók, vizitúra-vezetők
„A Leányfalui Vadkacsa Egyesület idén ünnepli megalakulásának 27. évét! Egyedülálló sikertörténet ez a Dunakanyarban. "Egyet soha nem feledtünk! A célunkat, hogy mindenkit megtanítsunk járni a vízen! S ez a szlogen is kinőtte már magát, hiszen nemcsak evezni tanítunk, hanem együtt élni a természettel" - Pereházy Gergely szakmai elnökhelyettes ezekkel a szavakkal köszönti az egyesület honlapjának olvasóit.
Pándi László – akinek pályája hajdan a Csepel Vas és Fémművekből indult, s rendszerszervezői munkája mellett egy ideig a gyár, majd a csepeli önkormányzat lapjának, a Csepel újságnak is volt munkatársa – közösségi ember. Soha nem hátrált meg a kihívások elől: ma már kevesen emlékeznek rá, hogy az „Aranyjelvényesek az Olimpiára” mozgalom követelményeinek teljesítésével részt vehetett (nézőként) az 1980-as, moszkvai olimpián. Sok évtizeddel ezelőtt – leányfalui barátaival közösen – gondoltak egy nagyot és gyerekekkel kezdtek el foglalkozni: a vízenjárás rejtelmeire tanították őket. A rendszerváltás után egyesületi formában folytatták e tevékenységet. Ez az egyesület, a Vadkacsa Leányfalui Gyermek Viziflotta Egyesület lassan a harmadik X-hez közeledik.
Az ország széles nyilvánossága 1992-ben találkozott a Vadkacsák hírével: Friderikusz Sándor „Az én mozim” című filmsorozatának egyik részében a frissen alakult Vadkacsa Egyesület vezetőjéről, Pereházy Pálról, „Pepe kapitányról” forgatott kisfilmet, melyet a televízió műsorára tűzött.
Pepe kapitányról, sok évvel később, - a leányfalui önkormányzat független képviselőjeként, a civil ügyek felelőseként – a LeányfaluTv készített portréfilmet.
Fábry Sándor, tévés személyiség, műsorvezető, humorista – úgy is mint leányfalui lakos - is több alkalommal felidézte műsoraiban Pepe kapitánnyal kapcsolatos emlékeit, hiszen ő is gyakori vendége az egyesület leányfalui nomád vizitelepének.
Pándi László – ma már az egyesület örökös elnökeként – így összegzi a Vadkacsák tevékenységét:
„A VADKACSA Egyesületnek, az alapítását követően eltelt csaknem harminc esztendőben bekövetkezett igen gyors és mélyrétegű – társadalmi, gazdasági és szemléletbeli – változások hatására folyamatosan és szükségszerűen kellett újraformálnia mind működését, mind szervezetét és a világhoz való viszonyát, hogy deklarált alapcélkitűzéseinek a jövőben is jó szívvel és tiszta lelkiismerettel meg tudjon felelni.
A tanulást soha nem lehet elég korán elkezdeni és soha nem lehet túl későn befejezni. A tapasztalásból kikristályosított tudás csak akkor valódi, ha átadható.
A VADKACSA egyesület mindennapi működésével arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy minden emberben lakozik egy tiszta és nemes gyermeki lélek, aki az Életet igazgyönggyé akarja formálni és a Világot minden embertársa örömére szebbé szeretné varázsolni.”
A tanultak továbbadásának szándéka, belső kényszere, és a társadalom-fejlesztési elképzelések megvalósítása túllépett a Vadkacsák egyesületi keretein: Pándi László és társai kezdeményezésére létrejött a Duna-Régió Vizitúra Szövetség, amely a minap már második országos vizitúra konferenciáját tartotta.
E konferencia bevezetőjében Pándi László, a Vadkacsa Gyermek Viziflotta Egyesület örökös elnöke, a Duna-Régió Viziturisztikai Szövetség alapító elnöke a szövetség céljairól beszélt:
- Két éve alapítottuk a szövetséget, melynek alapstratégiája: a kiképzés, a vízi igények kiszolgálása, hogy az ifjuságot vízen járó gyermekekké tegye, a felnőtteket pedig a víz szeretetéhez szoktassa. A Duna-Régió Szövetség alapeszméje él – ezt a mostani második konferencia is alátámasztja -, s a mozgalmaink (Együtt a vízen, Vizitúrázz otthon) a Duna 480 folyamkilométeres szakaszát már majdnem teljesen behálózzák, az úgynevezett „Vízcsöppek mozgalmon” keresztül.
Jelenleg öt Vízcsöppek társulás működik. Az első 2013-ban, Szigetközben alakult meg, a Szigetköz-Csallóköz Vízcsöppek Társulás, aztán jött a Baja-Mohács-Bezdán Vízcsöppek Társulás, mellyel átléptük a szerb határt is. Idén azt a nem kis feladatot vállaljuk fel, hogy Budapestet is bekapcsoljuk a Vízcsöppek Mozgalomba. Ez azt jelenti, hogy a hat budai és hat pesti kerületet is szeretnénk bekapcsolni, összefűzni egy együttműködési hálózatba.
Pereházi Gergely, a Vadkacsa Gyermek Viziflotta Egyesület szakmai elnöke (aki édesapja, Pepe kapitány mellett belenőtt az egyesületbe, s felnőtt az önálló vezetői munkára) a vadkacsák tevékenységét vázolta a konferencián:
- Mi a kezdetektől fogva valamiféle olyan cselekedetbe kezdtünk, ami afféle szélmalomharc, mi olyan „vízi Don Quijoté”-k vagyunk. Szeretnénk valamit, ami kis hijján elérhetetlen, s mégis ott van mellettünk. Elmegyünk egy vállalkozóhoz, és azt mondjuk neki, mint cégnek: sziasztok, gyertek el vizitúrázni, mert az milyen jó, mert abból több pénzt tudsz szerezni elviekben, mint ha a gyereket elkíséritek egy iskolai táborba, amelyekre a családok nem mindegyikének van elegendő pénze. A cégeknek hasznos egy jó kis csapatépítő evezés. Erre jön a válasz, hogy ők nem értenek hozzá. Mi meg mondjuk, hogy mi értünk hozzá: adunk hajót, kormányost, odafigyelünk rátok, nem kell sokat evezni, három órás program, ami nektek kb. öt óra lesz, nagyon kényelmesen, meg lesz kaja is, meg minden. S akkor ő megnyugszik, s él a lehetőséggel. Tehát eleve reménytelen ügyekkel szembesülünk, s szélmalomharcosként próbáljuk magunk mellé állítani a partnereket, cégeket, szervezeteket.
Mert mi szeretjük azt, amit csinálunk! Értünk hozzá, sok tudást, tapasztalatot szereztünk, s mindezt szeretnénk továbbadni, megosztani másokkal. Foglalkozunk gyerekekkel. Megpróbáljuk gyerekeknek átadni azt a dolgot, hogy szeresse a vizet.
Akárhol lemegyek a vízpartra, biztosan van ott egy aggódó apuka, vagy anyuka, aki óvja gyerekét: csak bokáig menjék be, mert elsodor az ár, lehúz az örvény! Elviekben olyan örvény, ami elviszi a gyereket, vízpartnál nincs, ahol pedig ki van jelölve fürdőterület, nincsenek olyan gödrök, amibe belelépsz és elmerülsz... Szóval a pánik felesleges.
Nekünk meg az a dolgunk, hogy megkedveltessük a vizet, hogy használják, ha már ott van mellettük. Járjunk iskolások közé, menjünk el a tantestületbe, fogjuk meg a tesi-tanárokat, meg fogjuk meg azokat a kempingeseket, szállásadókat, akik ezzel foglalkoznak. Hagyjuk ott a névjegy-kártyánkat, s az első vízreszállásnál olyan jók legyünk, mint még soha, s onnantól kezdve ő már elismeri, hogy amit te csinálsz, az egy SZAKMA! Erre oda kell figyelni!
Nem szeretek versenyezni, de minden évben egy versenyre eljárok, a Rábára: 54 kilométer, meg még egy pici, és imádom! Az a közösség, a barátok, a jó társaság – s ott is egyre inkább kiépül és tudatosodik, hogy ezzel kell foglalkozni, s egyre több kis mozgalmat látunk. S ők azok, a barátok, akik erőt adnak, ha valami éppen nem sikerül, s támogatnak, hogy próbáld meg ismét, állj fel, láss neki ismét, menni fog. Csinálnod kell, hiszen az a dolog, amit te képviselsz, amit neked át kell adnod: az egy fontos dolog!
A konferencia délelőtti programjában Klemencz Henrik, a Duna-Régió Vizitúrisztikai Szövetség alapító alelnöke, tapasztalt kormányos tartott előadást.
- Mielőtt elkezdeném a prezentációt, van egy egy éves tartozásunk. Szövetségünk tavaly kitalálta, hogy minden évben átadunk egy úgynevezett „Arany Szív” Díjat. Olyan ember kapja, aki a vízi sportért, a vízi közösségekért, a vízi kultúráért, a csapatépítésért olyan dolgokat tett le az asztalra, ami maximálisan követendő példa. Az első személy, akinek ezt a díjat szeretnén átadni, az sajnos nincs itt, Szabó Miklós, aki ezen a területen meghatározó, jelentős szerepet tölt be. Ezért most párját, Selymes Nórát kérem, hogy vegye át helyette a díjat. Ő sárkányhajó-edző, aki Szentendrei-sziget kerülésekkel borzolja családja idegrendszerét, s tavaly is, idén is megcsinálta ezt a feladatot, rengeteg ember követi. Úgy gondoljuk, a díjat megérdemli.
- Tulajdonképpen nem 2012-ben alakultunk, hanem jóval korábban, Baján, csak aztán volt egy Civil Törvény változás, ami miatt nem tudtunk megalakulni, így aztán ez húzódott éveken keresztül. Az első ötlet 2009-ben született, Parti Zoltántól és más, vizitúrázással foglalkozó emberektől, s 2012-től jegyeztek be bennünket hivatalosan, s elkezdtünk dolgozni. Azt tapasztaltuk, hogy a turisztika ágazatai megfojtják egymást, mi pedig ennek az ellenkezőjét szorgalmazzuk: az együttműködést.
A vizitúrázás az a kajak-kenu gondolatmenetéből alakult ki. Valójában, amikor vizitúrázásról volt szó bármilyen központi, állami rendezvény szervezés alakult, mindig a kajakozásról, kenuzásról beszélgettek. Mi a vizitúrázást egy ennél jóval szélesebb fogalomként fogjuk föl. Azt gondolom, hogy az evezős hajóval túrázók, ugyanolyan vizitúrázók mint a többi vizenjárók. Eddig a motorcsónakosok nem kerültek egy kalapba a vizitúrázókkal, s tulajdonképpen a horgász is vizitúrázó.
Különböző projektjeink vannak, amelyeket csinálunk, most már 9-10 éve. Ezeket bővítgetjük, pontosítgatjuk, próbálunk lobbizni, támogatásokat szerezni rá. Egyik mozgalmunk, amely érdekes – főként a vízközeli települések számára lehet vonzó – a Vízcsöppek mozgalom. Ennek az a lényege, hogy egymás mellett lévő kicsi vízparti települések hogyan tudnak közösen együttműködni, ez által összekapcsolódva. Nem nagyon volt erre eddig példa. Az első ilyen Vízcsöppek mozgalom a Szigetközben alakult meg. Pándi Laci szervezi, ő lobbizik iránta. Valójában ez egy társadalmi együttműködés. Nem feltétlenül csak a vízi túrizmus, de az is részét képezi.
Oktatás. Minden gyerek tanuljon meg úszni, evezni, kerékpározni! Ez a gondolat a Vadkacsa Gyermek Viziflotta Egyesület régi-régi elképzelése, ideológiája, amelyet nem egyedül találtak ki, ebben (is) partnerük a Duna másik oldalán található, a Göncöl Házból Kiszel Vilmos, Vili. Később ő is szól majd néhány szót. Nyilván ez egy egyértelmű, követendő dolog. Mi az oktatást egy kicsit kibővítenénk: szeretnénk olyan jellegű képzéseket elindítani, amelyek valójában ezt a vízi kultúrát közvetítik, nem feltétlenül csak a vizitúrázást. Február 26. óta létezik egy ilyen szakma: kajak-kenu- evezős-sárkányhajó túravezető és edző. A 7303 FEÁOR szám alatt található (a fitness-instruktor képzés alá lett besorolva). Az ehhez szükséges tanfolyamot a Kajak-Kenu Szövetség indítja Győrben, és a Győr-Moson-Sopron megyeiek tudnak rá jelentkezni. Nem OKJ-s, de munkavégzésre jogosít. 360 órás tanfolyam.
Együtt a vízen! Ez a legfontosabb ideológiánk! Mennél több helyre, személyhez juttassuk el a vizenjárás örömeit. Különböző típusú programokat szervezünk, amelyek a résztvevők számára ingyenesek, s azt a célt szolgálják, hogy mennél többen tudják kipróbálni az evezést. Ezért is vásároltunk nagy méretű, úgynevezett „bőgős” csónakokat, illetve ott állnak a telephelyen a hozzá hasonló, kisebb méretű műanyag hajók is. A családi rendezvényeket mellett szeretnénk olyan programokat is csinálni, amelyeken olyan emberek is kipróbálhatják az evezést, akik soha életükben nem ültek hajóban. Próbáljuk elindítani ezt az egészet. Nyilván van egy folyamata a vízi sportolásnak is, amely ott kezdődik, hogy az ember lemegy a vízpartra, vagy horgászni, vagy pancsikolni, vagy beszáll egy csónakba... Az Együtt a vízen erről szól. Apuka, anyuka, nagymama, nagypapa, csecsemő együtt a csónakban. Ehhez megfelelő felszerelés kell: a túrakenu erre igazán alkalmas, de a nagyobb hajók is. Ez a hazai kultúrát erősítő történet.
Úgy néz ki, hogy sikerült támogatást szerezni arra, amit ezek szerint jövőre meg is tudunk valósítani, hogy a vizitúra nagy kört (bizonyára mindenki tudja, ez mit takar) egy kerettúrával leszervezzük: a kíséretet, logisztikát, szervezést, a hajó biztosítását szövetségünk adja, meg a túravezetőket és minden egyebet, a túrázók pedig akár a teljes időtartamban, harmincegynéhány napon át, vagy résztávokat teljesítve, végig tudják evezni ezt a szép útvonalat. Egyébként járnak a mai napig, de ilyen központilag szervezett nagyobb eseményről, másikról nem tudok. Elindul a csapat július elsején, parti személyzet kíséri őket végig, s a csapat pedig hol 20 fős, hol 1 fős, hol 100 fős, attól függően, hogy éppen milyen szakaszon megy az evezés. Ennek van egy elég komoly költsége, önköltsége: a személyzet díját, az autókat, üzemanyagot biztosítani kell – erre próbálunk szerezni pénzt. Egyébként a Szabadidősport Szövetség egyre inkább kezdi észrevenni a vizitúrázókat is. Velük állunk tárgyalásban, korrekt társaság.
Elkezdtük a vizitúrázással kapcsolatos témakörök újramegfogalmazását – ezt félig-meddig én csináltam, de leginkább a Parti Zoli, aki egy nagyon okos ember, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség versenyzője, edzője volt, kenus. Oktatással is foglalkozott. Összeraktunk egy viszonylag jó anyagot a vízi túrizmussal, a vizitúrázással kapcsolatban, melyet már itt-ott használnak folyóiratokban, de nem nagyon van ez ledokumentálva. Évek óta rágódunk azon, hogy a vizitúrának van-e valami egzakt megfogalmazása, majd kialakul valami, most a hajózási szabályzat foglalkozik vele.
Szeretnénk majd egy olyan vizitúra térképet csinálni az országról, amely jól asználható, könnyen megérthető. A metró-térkép szisztémája tökéletesen illik ide. Könnyű vele dolgozni az adatbázisban is, jól átlátható. Elkezdtük ezt legyártani, illetve már készen van, csak szeretnénk ezt úgy digitalizálni, hogy okostelefonon is működhessen.
Ehhez kapcsolódnak még weboldalak: a vizitúra-táborhely kereső, a viziturazz.hu, ez közel 200 vizitura-megállóhelyet tartalmaz, viszonylag pontos adatbázis. Ennél persze több szálláshely található vízparton, de az ebben szereplők biztosan fogadnak vizitúrázókat. A Kajak-Kenu Szövetség is elkezdte csinálni a vizitura.hu adatbázisát. Ebben a saját vizitúra megállóhelyeinek térképét rögzíti. Egyenlőre mindenhol 100 férőhely van és két sátorhely, gondolom, majd pontosítani fogják. Ez a kettő nagyjából pontos képet ad a 2-300 vizitúra megállóhelyről az országban.
Vizeink története. Szeretnénk egy wikipédia jellegű oldalt, adatbázist összerakni (már működik egyébként), tartalommal feltölteni, amely néprajzi, történelmi, mindenfajta aspektusban a vízzel foglalkozik. Folyóleírás, hajózástörténeti események, stb. Az egészből lenne egy olyan wikipédia, amely a magyar vizekkel foglalkozik. Ez egy teljesen társadami együttműködésen alapuló történet: írókat, szerzőket várunk. Ez egy saját fejlesztésű weboldal egyébként, kifejezetten erre a célra készült. Szeretnénk egyébként 5-6 éven belül egy nyomtatott, amolyan enciklopédia-szerűséget is.
Magyar vizitúra portál.igazából ide is keresünk segítőket, akik cikkeket írnak. Már több ezer bejegyzés van, ezek 90 százalékát én írtam annak idején. Sok átvett esemény, túraleírás vannak rajta. Most készül a naprakész országos vizitúrás eseménynaptár, itt minden szervezet a saját eseményeit publikálja, kivéve a Vizitúra Kupa, mert ez a Kajak-Kenu Szövetség ügye, 9 fordulós küzdelem. Ha valakinek van kedve, írkálhat ide is.
Vízetikai kódex. Ez a mi projektünk. Megpróbáltunk összeszedni minden, erkölccsel és etikával kapcsolatos dolgot, amely ide kapcsolódik. Egy dolog miatt örülünk ennek: ezt támogatta, kiegészítette, és aláírta virtuálisan a Magyar Országos Horgász Szövetség (az ország legnagyobb létszámú civil szervezete), az Evezős Szövetség.
Két, vagy három évvel ezelőtt, pályázati pénzből sikerült egy összeget nyernünk, mellyel egy elhagyott, régi, szerkezetében jó állapotú, de maximálisan felújítandó gátőrház épületet újjá varázsolnunk: gépészetileg minden új lesz, de a külső kép megmarad. Egy vízi kultúrházat szeretnénk itt létrehozni. Nem turisztikai jelleggel, itt nem lesz szálláshely-szolgáltatás. Vízparti közösségi tér, benne múzeummal, skanzennel, kisebb konferenciák részére előadótérrel. Ez egy 50-es években épült ingatlan, amit fel fogunk újítani. Tavasszal már indulhat a felújítás.
Bőgős csónakpontok országszerte. Szeretnénk ezeket a bőgős csónakokat jobban elterjeszteni, minél több helyen hozzáférhetővé tenni, nyilvánvalóan a helyi egyesületek, vagy vállalkozók működtetésében. Magát az ideológiát és az eszközt szövetségünk biztosítaná. Szigetszentmártonban már van (összesen öt lesz idén): ha valaki arra jár és szeretne ilyen jellegű programot szervezni, lehet. Lesz itt a Duna-kanyarban is, meg a Szigetközben is. Ne úgy gondoljatok rá, mint csónakkölcsönzési lehetőségre, hanem ezek inkább vizparti program kiegészítő elemei. A bőgőshajóban biztonságosan elhelyezhető babakocsi is. Ez egy stabil, de lassú mozgású, lomha, kifejezetten speciálisan „csónakázásra” alkalmas vízi jármű, 12 főnek.
Testvérfolyó mozgalom. Duna-Dunajec – ez egy aláírt szerződés. 2011-ben Magyarországon volt az EU-elnökség fél évig, akkor sikerült a dunajeci tutajosokat rábeszélni, hogy jöjjenek el ide. El is jöttek egy saját tutajjal (nálunk ez a fogalom ismeretlen), s a záró rendezvénykavalkádban ők nyerték meg azt az egyedi „tutajos” kategóriát, s megkapták a megfelelő díjat.
A konferencia témáira a későbbiekben még visszatérünk.
Az egyesületről és a szövetségről bővebb információkat olvashatnak az illetékes honlapokon:
21.kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor
(a Vadkacsa Egyesület hajdani, 310. számú tagsági igazolványának birtokosa)
Fotók: Bárány Tibor
A leányfalui Vadkacsa Nomád Vizitelepről és Erdei Iskoláról még több fotót találnak itt: