Ma is bátornak kell lennie mindazoknak, akik felemelik a fejüket és vállalják gondolataikat.

A Himnusz és egy Petőfi vers elhangzása után Horváth Gyula, a Demokratikus Koalíció Csepel-Soroksár szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet 2018. március 15-én a Béke téren, az Olvasó Munkás szobornál tartott megemlékezésen:

 

"1848. március 15-én, ebben az időben pár ifjú gyülekezett a pesti Pilvax kávéházban. 
Még kora délelőttnek számított, de a hangulat egyre forrósodott! Hírek érkeztek Európából, amik azt mutatták, hogy a világ elindult a változás útján. A Magyar ifjúság is fogékony volt az eseményekre, és számított arra, hogy a nép is követi őket ebben. 
Tudták, hogy a reformok már kevesek, forradalmi változás kell. 
A rendszert, az elmaradottságot, a szegénységet és a kiváltságokat kell megszüntetni. 
Eljött az ideje, hogy a nagy francia forradalom jelszavait - szabadság, egyenlőség, testvériség szabadon vallhassák, és követelhessék a népek! A gyökeres változás igénye tette pillanatok alatt történelemformálóvá a maroknyi bátor forradalmárt.
170 év elteltével most emlékezzünk bátor eleinkre!
A jelszavak, a követelések és a fogalmak ma is bennünk élnek! 
Vannak, akik Jókai, Vasvári, Petőfi gondolatát képviselik, és vannak, akik a Jellasicsok, Windisch-Grätz-ok, és Baradlai Kazimirok megfelelői. 
A hatalom ma is az új diktátorok kezében van Magyarországon! 
Míg 1848-ban csak az emberi haladás híveinek mellét ékesítette kokárda, ma már azok is kitűzik, akik a forradalmi eszmék közül csak azokat istenítik, amelyek személyes jólétüket biztosítják. 
Újra a kastélyok, vadászatok, és tivornyák országa lettünk. 
Olyan hellyé váltunk, ahol testőrök, biztonsági őrök, és beléptető rendszerek tartják kívül azokat, akik munkáikkal, adójukkal a bentiek jólétét megteremtették. 
1848-ban bátor volt az a maroknyi ifjú, aki ki merte mondani az igazságot! 
Aki szemébe mondta a hatalomnak, hogy az ideje lejárt! 
Ma is bátornak kell lennie mindazoknak, akik felemelik a fejüket és vállalják gondolataikat. 
Most még nem bitó, de feljelentés, rendőrségi, ügyészségi, bírósági eljárás, vagy kirúgatás vár mindazokra, akik nem tűrik a különböző módon megjelenő vezetői terrort. 
Hiába telt el 170 esztendő, a többségnek megint félni kell!
Ma az emberek nagy tömegét hátrányosan érintő törvényeket alkotnak, aminek betartása csak a népnek kötelező. A hatalmaskodók magukra nem vonatkoztatják! 
Lopnak, csalnak, hazudnak, maguknak megteremtik a jó életet. 
Sikkasztják a milliárdokat, habzsolják a luxus termékeket miközben vagyonnyilatkozatuk szerint olyan szegények, mint a templom egere! A népnek pedig kemény szabályokat írnak elő, melyeket az uraságokat kiszolgáló közterület felügyelők, parkoló őrök, magánhadseregek, és fekete ruhás kopaszok testesítenek meg. 
Tőlük kell reszketnie a dolgozó embernek, mert nem azt bántják, aki vétkezett, hanem azt, akire a hatalom emberei rámutatnak! 
Ma már előrelátóan kell fürkészni, hogy szabad-e megszólalni, mert a gondolatoknak, szavaknak retorzió lesz a következménye, amit kiterjesztenek a családtagokra is. A spiclik, besúgók újra megtalálták helyüket (és pénzüket) az új hatalom ölében. 
Nem csak Csepelen üli szeszgőztől bódult torát az uraság! 
A kiskirályok, és helytartók azt hiszik, ha az Isten hatalmat adott nekik az egyben jogot is jelent arra, hogy embereket, és gondolatokat ellenőrizzenek, megbélyegezzenek és ítéljenek. 
Hát, nem uraim! Nem! 
Bezárt kastélyaikban, elszeparált irodáikban, vagy luxusautóik süppedő üléseiben azt hiszik, hogy nem lesz következménye annak, hogy emberi életeket tesznek lehetetlenné, karriereket törnek ketté, családokat tesznek tönkre.
Hát lesz! 
A tehetség, a tudás, és a képesség helyébe a butaság, a szolgalelkű talpnyalás költözött! 
Míg 48-as elődeink szabaddá tették a sajtót, ma a némethszilárdok kisajátítják, és a maguk hasznára, és hasonlóságára alakítják azt! Már a Cúria is elítéli, ahogy a most uralkodók nálunk a tájékoztatás és a szólásszabadságot sárba tiporják! A közpénzből finanszírozott csepeli sajtót a lakájmédia szolgálólányává silányítják! 
Az iskolákat eladták, az embereket butítják, és átlátszó hamis ígéretekkel hülyítik.

A Demokráciát a haladó ember már 1848-ban sem csak azért választotta követendő példának, mert szép gondolatot takar. Elsősorban azért választotta, mert remélte, hogy ez fogja megteremteni a békét, a biztonságot, és a jólétet! 
És az összes rendszer közül, még ez került hozzá a legközelebb! 
Az emberek a demokráciában a szenvedések, tragédiák, járványok leküzdése helyett, a fizikai, és szellemi energiáikat életük és családjuk épülésére, társadalmuk fejlődésére fordíthatták. 
A szabad ember tud csak igazán jelentőset alkotni.
A szabad társadalmak tudnak a világ élvonalába kerülni!
A szabadság eszméi teszik lehetővé, hogy - a rászorultak számára az emberiesség évszázados erkölcsi normái, és szolidaritás eszméi alapján - segítséget, támogatást adhasson! 
Nem hagyhatjuk, hogy kiforgassanak bennünket azokból a jussainkból, amiket negyvennyolcas elődeink bátor küzdelmükkel kiharcoltak számunkra!
Nem hagyhatjuk, hogy visszahozzák a gyűlölet és hazugság rendszerét! 
Nem lehet, hogy Magyarország egy bezárkózó, a világ rosszabbik része felé hajbókoló, és Európát gúnyoló, tőle távolodó ország legyen!
Nem hagyhatjuk, hogy újra a kevés gazdag, és a sok szegény nemzetévé tegyenek minket!
A nemzeti dal sorait idézve: „a magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”

 

Negyvennyolcas elődeink nyomdokán: Magyarországért, a köztársaságért! "

 

A beszéd után a megemlékezés résztvevői meghallgatták a Szózatot.

Majd Takács Krisztián, az MSZP helyi szervezete nevében meginvitáta az egybegyűlteket a délutáni, a Szabadság híd pesti hídfőjénél tartandó ellenzéki nagygyűlésre.

 

 

 

 

 

 

Ezt követően a résztvevők átsétáltak a Görgei térre, ahol megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát, s a tisztelet és emlékezés koszorúját helyezték el Kossuth Lajos emléktáblájánál is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

21. kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor

 

Fotók: Bárány Tibor