Kampányzáró jó hírrel és sok humorral

 

Bangóné Borbély Ildikó nagy bejelentést ígért bevezetőben, s ezt a bejelentést Takács Mónika, a Csepeli Munkásotthon Kulturális Központ igazgatója mondta el – neki adta át a mikrofont.

 

– Valóban, lezárult egy folyamat, ami három éve kezdődött. Igazándiból ez a folyamat nem is három évre, hanem 2010-re nyúlik vissza, amikor Csepel vezetését a fideszes önkormányzat vette át, mert a választók többsége nekik szavazott bizalmat.

Ekkor elkezdődött a munkásotthon ellen egy (borzasztóan nehéz minősítenem) nagyon lejárató hadjárat. Ebben mindent mondtak ránk, csak éppen az igazságot nem.. az óta sok mindenen mentünk keresztül (ezt most nem szeretném részletezni), de 2015-ben még egy törvénymódosítási javaslatot is benyújtott Németh Szilárd, a „Lex Munkásotthont”,  amelynek következtében a Csepeli Városkép Kft. (Igazgatója Vida István – a szerkesztő megjegyzése) , az önkormányzat tulajdonában álló cég „alapítója” lett alapítványunknak.

Ez az „alapító” semmit nem tett az óta, mióta az alapítói jogokat gyakorolja. Felénk egyetlen megkeresése sem érkezett, bármikor írtunk neki levelet, nem válaszolt rá!

Ellenben 2015-ben elindított egy Alapító Okirat módosító kérelmet, melynek ügyére most tett a Kúria pontot.

E kérelem lényege az volt, hogy Németh Szilárd legyen a Csepeli Munkásotthon alapítvány egyszemélyes kurátora, s három fideszes pártkatona a felügyelő bizottság elnöke.

Ők – az alapító joguknál fogva – azt gondolták, hogy csak beadják ezt az okiratot és a „Lex Munkásotthonnal” megoldották ezt a történetet.

De nem így történt!!!

Mi mindig résen voltunk, és – a jogszabályoknak megfelelően – természetesen benyújtottuk észrevételeinket. Nem hagytuk magunkat! Első fokon és másodfokon is elutasították őket. S végre, február 21-én a Kúria kimondta a döntését: nem lesz Németh Szilárd itt egyszemélyes kurátor, sem a felügyelőbizottságba nem kerülnek be az emberei.

Ezt mi tudtuk az elején is, hogy így fog történni (legalábbis, ha a törvények szerint döntenek a törvényt alkalmazók) , de azért volt bennünk egy nagyon nagy félsz, mert ebben a világban sajnos nem lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok? Még akkor sem, ha szó szerint le van írva ez a törvény.

Most egyenlőre megoldódott a helyzet, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány Kuratóriuma a helyén marad, s így az alapítványunk, a kulturális központ tovább tud működni.

Viszont az az igazság, hogy anyagilag is ellehetetlenítettek bennünket. Ugyanis már 2017-ben sem kaptunk egyetlen fillér támogatást, sem államit, sem önkormányzatit! (Önkormányzatit egyébként 2010 óta nem kapunk.) 2016-ban is elvonták az állami támogatásunk felét!

Ez az 5440 négyzetméteren működő intézmény a saját bevételeiből él, mert közpénz most már nincs benne! A bevételek között természetesen köszönettel kell megemlítenem a kedves idelátogatók adományait. Nagyon sokan segítettek minket, melyet ez úton is nagyon köszönök. Csak megemlítem, hogy továbbra is nagyon nagy bajban vagyunk, de folyamatosan keressük a megoldásokat…

Számomra ez egy csoda, s nem is értem, ha visszanézek, hogyan sikerült nyolc évig kitartanunk. De úgy néz ki, sikerült, s most az ellenzéktől várom, hogy segítsenek rajtunk! Gyakorlatilag mi megtettük, amit meg lehetett, s most ők jönnek!

Tehát valaminek történnie kell itt vasárnap! És azt hiszem, hogy akkor nagyon sok minden a helyére fog kerülni: nemcsak a Munkásotthon helyzete, hanem sok egyéb más dolog is.

Köszönöm szépen azoknak, akik mellettünk álltak. Nagyon örülök ennek a friss hírnek, de azért még izgatott vagyok, hogy mi lesz a folytatás?

 

Bangóné Borbély Ildikó megköszönte Takács Mónikának a tájékoztatást, s megjegyezte: reméli, hogy ez csak előszele valami jónak, ez a Kúria döntés.

 

Áttérve a kampány témájára Bangóné Borbély Ildikó elmondta, hogy eléggé fárasztó volt ez az utóbbi három hónap!

– Azzal kezdem, hogy Irénke néni itt ül az egyik sorban, ő volt az, aki minden egyes találkozásunkkor elmondta: „Én elverlek, ha visszalépel!” ma bejött az ajtón és azt mondta, „Én elverlek, ha visszalépel!”. Gondoltam, lehet, be sem kellene jönnöm, mert nem tudom, milyen erőben van ma Irénke néni? Mi lesz ennek a vége? Remélem meg tudom majd nyugtatni, s nem szomorúan fog majd hazamenni.

Szóval, nagyon kemény három hónapon vagyunk túl. Legelőször is szeretném nektek megköszönni, hogy amikor én idejöttem, „kabai migránsként” – tudjátok, Németh Szilárd azt mondta, hogy kabai migráns vagyok -, akkor nem tekintettetek annak, hanem befogadtatok Csepelre, meg Soroksárra! Én ezt nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek.

Nagyon köszönöm a munkátokat, mert kemény három hónapon vagyunk túl, s nagyon sok mindenen mentünk keresztül együtt.

Az elmúlt három hónap nagyon tanulságos volt mindőnk számára. Mindennap azt tapasztaltam, hogy van egy ellenfelünk, akit Németh Szilárdnak hívnak. Én nem találkoztam olyannal, aki szerette volna, jót mondott volna róla. Talán mondhatom azt, hogy mióta politizálok és benne vagyok a sűrűjében, én még ennyire gyűlölt fideszes politikussal nem találkoztam az országban, mint Németh Szilárd. Sok helyen jártam pedig. Azért van Hajdú-Bihar megyében egy Kósa Lajos, ő is nagyon szeretett politikus – de ilyennel, mint Németh Szilárd, nem találkoztam.

Mondanom kell: április 8-án reménykedhetünk!!! Reménykedhetünk, hogy április 9-én hajnalban azt a hírt fogjuk kapni, hogy nemcsak Németh Szilárdot tudtuk legyőzni, hanem a NER rendszerét, Orbán Viktor maffiaállamát is el tudjuk küldeni oda, ahova valók!

Mert ez az ország már nem bír ki még négy évet Orbán Viktor maffiaállamában, maffiarendszerében!

Sokat harcoltunk – s egy kicsit beszéljünk az igazságról is! Nem csak mindig a Fidesszel! Harcoltunk a demokratikus ellenzéki oldal egyes tagjaival is.. Nehéz volt. Nehéz volt azoknak, akikkel együtt nap mint nap kimentünk együtt az utcára, s azt láttuk, hogy talán nem egymással kellene „pofozkodni”, hanem arról kellene beszélni nap mint nap, hogy mi is a problémája a magyar embereknek? Mit kellene nekünk megoldani? Én nagyon sokat foglalkoztam a parlamentben a gyermekszegénységgel, az oktatás rendszerével, a szociális ellátó rendszerrel, és – az utóbbi egy hónapban talán kevesebbet beszéltünk erről, mint arról, hogy kinek ki javára kellene visszalépnie egy-egy körzetben? Vagy melyik pártnak kellene engedni, beállni, nem beállni?

Azt gondolom, hogy mi csepeliek, soroksáriak (engedjétek meg, hogy így beszéljek) megint példát mutattunk az országnak. Mert azt mondtuk: nekünk sokkal fontosabb a csepeli és soroksári emberek érdeke annál, hogy a végén Németh Szilárd nevessen! Tehát mi nem akarjuk ezt 8-án éjszaka.

Higgyétek el, nehéz döntést hoztunk. De én akkor üzennék Szabó Szabolcsnak is:

„Remélem, 8-án bebizonyítja, hogy a bizalmat megérdemelte! És remélem, be fogja bizonyítani, hogy április 8-a után küzdeni fog a baloldali értékekért! Ezért, a baloldali közösségért! És élni fog ezzel a bizalommal, és nem visszaélni fog vele! Üzenem neki: ha nem teszi meg, ott leszek a sarkában, és figyelmeztetni fogom minden nap rá, hogy neki kutyakötelessége ezt képviselni!”

 

Hát, Irénke néni, elárulom a szomorú hírt: én visszaléptem! Muszáj volt megtenni, Csepelért, Soroksárért, és Magyarországért. Nem azért küzdünk, hogy egy-két ember beüljön a parlamentbe, hanem azért, hogy Orbán Viktor rendszere tűnjön el ebből az országból.

Még egy dolgot hadd mondjak el nektek – ez nem valaminek a vége! Kampányzáró rendezvényen vagyunk. Nem valaminek a vége, hanem remélem, valami újnak a kezdete!

Azért, mert fel tudtuk rázni ezt a baloldali közösséget, megint hitet tudtunk adni az embereknek, hogy bízhatnak bennünk! Nem akarok fenyegetőzni, - csak tudjátok, elmondtam már egyszer nektek – ahova én beteszem a lában, onnan nem szabadulnak!

Úgyhogy én itt maradok veletek, nem fogom itt hagyni Csepelt! Szerintem sokan fogunk baloldali politikusok bejutni a parlamentbe, s készülünk 2019 önkormányzati választására, készülünk az Európai Unió választására, s 2022-ben ténylegesen baloldali képviselője lesz Csepelnek!

Arra kérlek benneteket, tartsatok ki mellettünk, dolgozzunk továbbra is együtt.

És akkor most, legyünk vidámak!

 

Mert mondom, hogy valami új fog kezdődni, nemcsak a Kúriának lesz jó döntése a héten, hanem április 8-án az emberek e fognak menni szavazni. Hiszek abban, hogy el fogjuk érni a 70 százalékot a részvételben, s le tudjuk váltani Orbán Viktort, Németh Szilárdot, Kósa Lajost és az összes, szemétdombra való politikust, akik tönkre tették az országunkat.

 

És most fogadjátok nagy szeretettel Nagy Bandó Andrást, s köszönöm, hogy ma eljöttetek.

 

– Köszöntök mindenkit – üdvözölte Nagy Bandó András a közönséget. – Már azzal, hogy itt vagyok, politizálok. Nagyjából úgy vagyok, mint a munkásotthon: az én véremet is folyatni akarják. Az egész országban le vagyok tiltva titokban. Még a gyerekműsoromat is visszamondták. Ennél disznóbb, undorítóbb cselekedetet el nem tudok képzelni, hogy a jövő nemzedékétől megvonják a verset, a Kaláka, a Szélkiáltó, és egyéb dalokat, amelyeket én egy interaktív gyerekműsorban én elővezetek.

 

Mindenhol az országban azt látom, hallom, azt harsogják: mi Magyarországot képviseljük. Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy az Ildikó a román parlamentbe akart volna bejutni. Mert ez azt jelenti, hogy azt nem akarják elfogadni, hogy a többi csak másként gondolkodva, ugyanazt szeretné! De, lehet, hogy másként jobban! Ez nagyjából olyan int a vallások összeveszése: én nem az egyház híve vagyok, hanem egy hittel élő ember! Azt vallom, amit hajdanán Popper Péter: minden vallásnak van értelme, ha egy az isten! Csak más úton közelítünk hozzá!  Ha ezt most átvetítjük ide, akkor nekünk egy Magyarországunk van, és más-más úton közelítünk ahhoz, hogy nekünk egészében jobb legyen!

Aki ezt tagadja és plakátra teszi ki, az nem magyar, hanem gazember!!!

Nem lehet kiközösíteni. Ha azt mondják, Magyarországot akarunk, akkor tulajdonképpen azt mondják: Fidesz-országot akarunk! Mert csak az a magyar, aki fideszes, a többi pedig húzzon el a büdös francba.

Ez az, ami engem mindig felháborít! (Itt a szerkesztő önkényesen elvágta Nagy Bandó András beszédének fonalát, aki a következő bő másfél órában tömény humorral szórakoztatta a nagyérdemű közönséget.)

 

21. kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor

Fotók: Bárány Tibor